Díjazottak
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2024-ben:
Meszlényi Zsolt
okleveles mérnök
a speciális mélyépítés területén végzett példamutató szakmai alkotói munka elismeréseként
Budapesten született 1959-ben. A Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségizett, majd előfelvételis katonaság után a BME Építőmérnöki Karán kezdte meg egyetemi tanulmányait. 1984-ben diplomázott közlekedésépítő mérnökként, később munka mellett 1987-ig elvégezte a szerkezetépítő szakot is, majd 1992-ben vasbeton szerkezetépítő szakmérnök diplomát szerzett.
Első munkahelye a Hídépítő Vállalat volt, ahol a Technológiai Főmérnökségen kivitelezésben dolgozott 4 évig. Nagy projektek építésében vehetett részt, mint például M0 Duna hidak, Metro III/B szakasz és a Dunakiliti műtárgyegyüttes. Itt lehetősége nyílt a klasszikus vasbeton építésen túl az utófeszítés, robbantási és vízimunkák, mederpillér építés, mély munkatérhatárolások, talajhorgonyzás, különféle mélyalapozások, talajvízszintsüllyesztés stb. rejtelmeibe is belelátni. Az itt szerzett ismeretek a későbbi tervezői és szakértői munkáihoz fontos és hasznos alapot adtak.
1988-tól a Kév-Metro Vállalat Műszaki Osztályán dolgozott technológiai és statikus-geotechnikus tervezőként, ahol számos, sok évtizedes tapasztalattal és elmélyült elméleti tudással rendelkező specialistával együttműködve fejlesztette a mélyépítés és geotechnika területén tudását. A rendszerváltás körüli időszakban korán kapott jelentős önálló feladatokat az akkor meghonosodó újszerű megoldások és technológiák alkalmazása kapcsán. Így a belvárosi foghíjtelkek, zártsorú több pinceszintes beépítéséhez szükséges, a hazai tapasztalatok hiányában és a gazdaságossági korlátok miatt komoly kihívást jelentő résfalépítés, horgonyzás, jet-grouting, talajvízszintsüllyesztés, épületvédelem, cölöpözés speciális tervezési gyakorlatának kialakításában meghatározó szerepe volt. Ezt segítette, hogy a kivitelezők saját kollégái voltak, ami egyrészről komoly fegyelmező erő, tekintettel az építőiparban szokásos szókimondó stílusra. Másrészről a tervezést napokon belül követő kivitelezés tapasztalatai azonnali visszacsatolást és értékelést jelentettek. E mással aligha helyettesíthető tapasztalat és iskola útján a speciális mélyépítés kiemelt tervezőjévé vált hazánkban.
A rendszerváltás után a Kév-Metro átalakult, majd a Strabag cégcsoport része lett. A multinacionális cégben már tervezési főmérnökként a hazai mélyépítés legnagyobb feladataiban működött közre, a munkák tenderezésénél koncepciótervek kidolgozásával, az elnyert munkák kiviteli tervezésében, illetve szakértői, tanácsadói tevékenységgel. Az évtizedek alatt számtalan irodaház, bevásárlóközpont, mélygarázs munkái mellett olyan nagy projektekben is részt vett, mint a Műcsarnok utólagos alápincézése, Szolnokon főgyűjtőcsatorna keszonos sajtolása, az M4 metróépítés, Szegeden az ELI lézerközpont építése, aluljárók és hidak építése, erőművi turbinák alapozása, vízépítési nagyműtárgyak munkái a Dunán és Siófokon, szennyvíztisztító telepek műtárgyainak építése.
1995-től foghíjbeépítések, speciális mélyépítés tervezési kérdéseinek témáiban vendégelőadóként rendszeresen közreműködött a BME Geotechnikai Tanszékén az ezirányú tárgyak oktatásában, később a Vasbetonszerkezetek Tanszéken is tartott órákat. Évtizedeken keresztül volt külső konzulense BME-s és YMMK-s hallgatók diplomamunkáinak, rendszeresen tagként, illetve elnökként a záróvizsga bizottságokban szerepelt. 2016-ban címzetes egyetemi docensi címet kapott.
A Mérnöki Kamara alapító tagja, a Geotechnikai és a Tartószerkezeti Tagozat munkájában vesz részt, előbbinél két cikluson át elnökségi tag is volt. A Kamara szakmai munkáját hosszú éveken át támogatta, mint az akkoriban honosított Eurocode geotechnikai, vasbeton, földrengés ill. mélyépítési kivitelezési szabványaival kapcsolatos szakmai csoportok tagja. Számos kamarai példatár és segédlet készítésben vállalt szerepet a fenti témákban.
Pályakezdő korában hallotta és azóta tapasztalatai alapján hangoztatja, az építkezés a bátrak sportja. Családjában azonban van nála bátrabb, felesége közoktatásban matematika tanár 1984, a házasságkötésük éve óta. Két felnőtt lánya közgazdász-pszichológus ill. fizikus.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY különdíj kitüntetettje 2024-ben:
Dr. Szepesházi Róbert
okleveles mérnök
a geotechnika szakma fejlődéséért végzett áldozatkész szerzői tevékenység elismeréseként
Szepesházi Róbert az a geotechnikus, akit a hazai és nemzetközi szakma napjaink egyik legnagyobb tudású magyar képviselőjeként ismer. Kétségbevonhatatlan igényessége, maradandó szakmai pályája nemcsak a jelen, de a jövő generációja számára is követendő példaként szolgál.
1977-ben indult oktatói munkássága alatt mindig kiemelt figyelmet fordított az elméleti alapok, a korszerű, naprakész ismeretek megszerzésére és azok gyakorlati alkalmazásának továbbadására. Mindezeket jegyzetekben, példatárakban foglalta össze, melyek nem csak a győri geotechnikai műhely számára adnak mai napig jó alapot, hanem számos felsőoktatási intézmény tekinti ezeket a geotechnikai oktatás irányadó műveinek.
Az egyetem falain kívül előadásaival a hazai és nemzetközi konferenciák rendszeres, gyakran felkért szereplőjeként hozzájárult a magyar geotechnikusok hírnevének öregbítéséhez. Ezek közül kiemelendő a 2015-ben tartott Vienna Terzaghi Lecture. Előadásait a hallgatóság fejlődését, ismereteinek bővítését szolgáló mondanivalóval tölti meg, újszerű ismereteket, áttekintő összegzéseket, jövőbe tekintő víziókat tár az érdeklődők elé. Tanulmányait, kutatási eredményeit, tapasztalatait rendre irányadónak tartott szakcikkekben, kiadványokban foglalja össze. A Geotechnikai Tagozat Feladat alapú pályázataiban gyakran szerzőként-lektorként vesz részt, hozzájárulva ezzel is az abban dolgozók és az olvasó munkájának, ismereteinek bővítéséhez.
A geotechnikai szakma fejlődését naprakészen követi. Mély elméleti tudása révén szerteágazó területeken segíti a legújabb eredmények gyakorlati alkalmazását. Nevéhez fűződik például a geoműanyagok széles körben való elterjedését szolgáló kutatás, a vasalt talajtámfalak első hazai alkalmazásai, a mélykeverés első magyar kutatása. A mélyalapozások, különösen a CFA cölöpözés magyarországi adaptálásában a mélyépítő cégeket szakértőként támogatta. A nagyszámú cölöp-próbaterhelés eredményeire támaszkodóan felállított cölöpméretezési eljárása, melyet 2011-ben megvédett PhD disszertációja mutatott be, mai napig a hazai tervezés alapja. Elsők között alkalmazta a geotechnikai véges elemes modellezést a kutatásban és a gyakorlatban, hazai elterjedését, az elméleti háttér megértését, a modellezés gyakorlati alkalmazását segítő művekkel szolgálja. Kiemelendő az árvízvédelmi gátak numerikus modellezése területén végzett vizsgálódása, de a hídfők viselkedésének elemzésében is mindenkor élen járt.
A kivitelezői, tervezői tevékenység szakszerű keretek között tartását az 1990-es évek második felétől a szabványosítás terén nyújtott odaadó munkával szolgálta. Oroszlánrészt vállalt a geotechnikai Eurocode-ok és kapcsolódó szabványok honosításában. Ezek gyakorlati adaptálását segítette a 2008-ban megjelent „zöld könyve”, ami valamennyi geotechnikai tervező sokat lapozott olvasmánya. Az infrastruktúra geotechnika szabványosításában is meghatározó a szerepe, útügyi előírások, vasúti hídszabályzatok munkabizottságaiban tagként és vezetőként tevékenykedett.
Az előzőekben bemutatott – és itt fel nem sorolt – széleskörű tudás, ismeret jelenik meg a kiadás alatt álló Bevezetés a geotechnikába című könyvében. A geotechnika valamennyi szakterületét az egész életút tapasztalataira támaszkodva foglalja össze. Hosszú évek fáradhatatlan munkájával a legfrissebb szakirodalom kutatás teszi értékessé, naprakész ismeretté fejezeteit. Hazánkban ehhez hasonló átfogó szakmai mű eddig nem született. A hiánypótló kb. 1600 oldalas könyv a geotechnika szakma alapműve lesz a következő években, évtizedekben. Munkája minden bizonnyal világszerte komoly érdeklődésre számíthat. A könyv nem csak a geotechnikába való bevezetést, hanem az abban való tájékozódást, fejlődést is kimerítően szolgálja, segítve ezzel a jelen és jövő generáció fejlődését, munkáját.
A Magyar Mérnöki Kamara Geotechnikai Tagozata a korábban már elnyert Széchy díj és sok egyéb kitüntetés után Szepesházi Róbertnek a geotechnikai szakma fejlődéséért végzett áldozatkész szerzői tevékenységét Széchy Károly különdíjjal ismeri el, mely díjat eddig még senkinek nem adományozott.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2023-ban:
Dr. Horváth Tibor
okleveles mérnök
az alagútépítés és a geotechnikai monitoring területén folytatott kiemelkedő, példamutató munkásságáért
Nagykőrösön született 1954-ben a család legkisebb gyermekeként. Érdeklődése a geológia és a nagy mérnöki létesítmények iránt már a középiskolai évek során megmutatkozott, így számos sport és tanulmányi siker és kitűnő érettségi birtokában az akkori miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre jelentkezett, s szerzett geológus-mérnöki diplomát 1977-ben.
Szakmai pályafutását a Metróber Kft-nél kezdte talajmechanika, hidrogeológia szakterületen az akkor épülő M3 metró nyitott pajzsos, levegő túlnyomásos szakaszán. Továbbá részt vett a 4. metró földtani és mérnökgeológia kutatásában, előkészítésében, melyet 1983-1984 között a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat Geotechnikai irodájának irányító tervezőjeként folytatott.
1984-85 években ösztöndíjasként Finnországban, a Geológiai Szolgálatnál a nukleáris hulladék mélytárolók és tároló alagutak kiválasztási kritériumának kidolgozásán és geológia-hidrogeológiai előkészítésén munkálkodott.
Egyetemi doktori disszertációját 1986-ban védte meg a Nehézipari Műszaki Egyetemen, Miskolcon Levegőszökés kialakulási idejének analitikai vizsgálata levegő-túlnyomásos alagútépítés esetén címmel. Ennek folytatásaként 1988-89 között a Newcastle upon Tyne Műszaki Egyetemen posztgraduális képzésen vett részt, miközben a London City University-n Alagútépítés lágy talajokban c. szakmérnöki képzést is teljesítette. Külföldi tartózkodása végén helyszíni tapasztalatokat szerzett a Chanel Tunnel kivitelezésénél a geotechnikai monitoring és in situ mérések elemzésében.
Angliából a jövőjét megalapozó szakmai tudással felvértezve tért vissza Magyarországra, melyet 1990-92 között a Központi Bányászati Kutató és Fejlesztő Intézet, Kőzet- és Talajmechanikai osztályvezetőjeként kamatoztatott, majd 1992-ben megalapította a Geovil Kft-t, amely vezetésével számos jelentős hazai és külföldi projekt sikeres megvalósítását segítette. Ezek közül néhány kiemelt projekt: M4 metró több szakaszának talajmechanikai, hidrogeológiai és mérnökgeológiai kutatása; M0 körgyűrű és M6 autópálya egyes szakaszain geotechnikai vizsgálatok készítése, geotechnikai tervezés; Püspökszilágy, radioaktív hulladéktároló földtani, mérnökgeológiai, geotechnikai vizsgálata; Paks II. atomerőmű Földtani Kutatási Programjához a helyszíni geotechnikai vizsgálatok előírásainak kidolgozása, a geotechnikai előkészítésében az orosz fővállalkozó megbízott szakértője.
Szakmai munkájában a mérnökgeológia és a geotechnika együttes és célratörő kombinációját alkalmazza, amely különösen alkalmas nagy létesítmények geotechnikai előkészítésére, földtani eredetű kockázatok csökkentésére. A helyszíni vizsgálatok, geotechnikai monitoring és az alagútépítésnél alkalmazott kockázatelemzés területén tudása, ismerete kiemelkedő, nemzetközileg elismert.
A Budapesti Műszaki Egyetem rendszeresen meghívott előadója, diplomamunkák külső konzulense, két PhD értekezés szakmai támogatója. Mindezek elismeréseként címzetes egyetemi docens címet kapott 2010-ben.
Szakmai szervezetek munkájában elhivatottan működik közre. 1980-87 között a Mérnökgeológiai Szemle társszerkesztője volt, 1999-től a Földtani Kutatás szerkesztőbizottsági tagja. Részt vesz az ISSMGE TC28 munkacsoportjában. A Magyar Alagútépítő Egyesület (ITA AITES) titkára 1998-2009 között, azóta elnöke.
Több szakmai rendezvény, konferencia szervezője, szakmai rendezvények rendszeres résztvevője, előadója. 28 publikációja jelent meg, melyből 5 angol nyelvű.
Négy gyermek édesapjaként a szakmai karrierjénél is fontosabb számára a család. Hármas ikrei 1992-ben születtek, akik ma már gyermekorvosként, diplomataként és pilótaként élik életüket. Feleségével 18 éve él boldog és kiegyensúlyozott házasságban, melyet a 7 éve született kisfiuk koronázott meg. Szabadidejében legszívesebben kisfiával foglalkozik, a fennmaradó időben a balatonőszödi és a mátrai birtokokon tevékenykedik.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2022-ben:
Szabó Imre
okleveles mérnök
az oktatásban és a környezetvédelmi geotechnika területén végzett kiemelkedő tevékenységéért
Szendrőn született 1944-ben. Egyetemi tanulmányait Miskolcon folytatta, bányageológiai szakon szerzett oklevelet 1967-ben. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1971-ben „alapozás” szakmérnöki oklevéllel kötelezte el magát a geotechnika iránt. Felszínmozgások, rézsűállékonyság vizsgálatok, a kőzetek kora és talajfizikai paraméterek összefüggése, a szivárgási tényező meghatározása, a nyíróvizsgálatok voltak első kutatásainak tárgyai. Kandidátusi fokozatot 1989-ben „Nyíróvizsgálatok kritikai elemzése” címen írt értekezésével szerzett. Figyelme aztán a 90-es évektől mindinkább a hulladékelhelyezéssel, a talajszennyeződésekkel kapcsolatos geotechnikai kérdésekre irányult. 1992-től e témakörökben tizennégy sikeres OTKA és nemzetközi kutatási együttműködésben volt projekt- vagy részprojekt-vezető. Hazai és nemzetközi publikációk sorában ismertette kutatócsoportjával elért eredményeit. Első összefoglaló műve „Hulladékelhelyezés” címmel 1999-ben jelent meg, és azóta a szakterület bibliájának számít. 2005-ben a Miskolci Egyetemen habilitált, tudományos munkásságát „Hulladéklerakókkal kapcsolatos geotechnikai vizsgálatok” címmel áttekintő összefoglalóban tette közzé. Érdeklődése idővel kibővült a környezetvédelem más műszaki földtani vonatkozású területeire is. 2019-ban megjelent, K. Tóth Andrea társszerzővel írt, „Környezetvédelmi geotechnika” című könyve meggyőzően mutatja meg a geotechnika, a geotechnikusok szerepét, lehetőségeit és felelősségét is a természeti környezet megóvásának ügyében.
Oktatói munkásságában, mely mindvégig a Miskolci Egyetemhez kötötte, ugyanezen irányokba haladt 1997-től 2009-ig a Hidrogeológiai-Mérnökgeológiai Tanszék vezetőjeként, majd ennek professor emeritusaként. Meghatározó szerepe volt a mérnökgeológus képzés tartalmának kiszélesítésében. Az építőmérnöki és a környezetvédelmi tudományok művelésének miskolci megerősítésével diákjainak sokasága számára teremtett új perspektívákat. E két szakterületen számos tanítványa lett vezető geotechnikai szakember, és ők a Miskolcon kapott földtani szemléletű gondolkodással gazdagították is ezek fejlődését. Tananyagok sokaságát dolgozta ki az új képzési irányokhoz, Faur Krisztinával készített internetes Geotechnika tankönyvéből pedig más egyetemek építőmérnök hallgatói is szívesen tanultak.
Szakmai-közéleti tevékenysége is kiemelkedő. 1994 óta tagja az ISSMGE Magyar Nemzeti Bizottságának, a TC5 Environmental Geotechnics hazánkat képviselő tagjaként egyik szerzője volt a Controlled Landfill Design (Geotechnical Aspects) jelentésnek. Tagja 1995 óta a Nemzetközi Kőzetmechanikai Egyesületnek is. A Magyar Mérnöki Kamarában a kezdetektől vállalt fontos szerepeket, a Geotechnikai Tagozatnak 1993 és 1998, a Környezetvédelmi Tagozatnak 2006 és 2014 között volt vezetőségi tagja. Az MTA Magyar Akkreditációs Bizottságaiban is tevékenykedett. Oktatási és tudományos tevékenységéért számos elismeréssel illették. Kétszer nyerte el a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat, kitüntette a Magyar Geológiai Szolgálat a 2002 év legjobb környezetföldtani kutatásáért, a Magyar Mérnöki Kamara 2005-ben a Környezetvédelmi Műszaki Felsőoktatásért, 2006-ban A környezet védelméért.
Gyakorló szakemberként is elismerés övezte: számos hazai és külföldi hulladéklerakó létesítésénél működött közre szakértőként, tanácsadóként vagy minőségellenőrként, háromszáznál több szakértői jelentést készített. Így példát mutatott a szakértői, oktatási és tudományos tevékenység szinergikus művelésére.
Két gyermeket nevelt, és megélheti annak örömét, hogy fia követte őt a szakmájában. Hobbija – a tenisz és az utazás mellett – a festészet, értékes gyűjteménye van. A képek élvezete azonban nem a szakmai munkájának feszültségeit hivatott feledtetni, azzal éppen hogy harmóniában van, amit jól kifejezett a velencei Geotechnika-2017 konferencián tartott, „Festészet – Geotechnika” című, emlékezetes előadása.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2020-ban:
Pőcz Béla
okleveles mérnök
szorgalmas, kitartó életpályájáért, példamutató szakmai közéleti szerepvállalásáért
1935-ben született Fejér megyei lelkészcsaládban. Kitűnő minősítésű, székesfehérvári gimnáziumi érettségije után 1958-ban Budapesten az akkor önálló Építőmérnöki Műszaki Egyetemen szerzett diplomát. Már 1962-ben ugyanitt kitűntetéses (akkor színe után vörösnek nevezett) gazdasági mérnöki diplomát szerzett.
1958-ban a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál kezdett dolgozni. Magától valószínűleg sohasem hagyta volna el a magyar geotechnika akkori vezérhajóját, melynek egyébként ő lett a 6. Széchy-díjasa, ha nem rendelték volna ki közben máshová, illetve, ha a rendszerváltoztatás idején nem tartja meg a szakma köztulajdonként az általa vezetett egységet kiemelvén a privatizálódó FTV-ből. Az ott eltöltött első 10 évében a geotechnika csaknem valamennyi szakterületén alkotott, de főleg a cölöpalapozásoknak lett a szakértője. Fontos projektek irányító tervezőjeként működött, de részt vett szabványok, műszaki utasítások, tervezési segédletek kidolgozásában is.
A Közmű és Mélyépítő Vállalatban (áthelyezése nyomán) 1968 és 1982 között középvezetői beosztásokban kamatoztatta addig megszerzett geotechnikai és gazdasági ismereteit és azokat a megnyerő tulajdonságait, melyekkel képes volt motiválni munkatársait.
1982-ben osztályvezetői pozícióba hívták vissza az FTV-be, aminek értékét a mai világ, melyben mindenki gyorsan „igazgató” lesz, talán nem is igazán tudja értékelni. Idővel az Építési és Geotechnikai Adattár vezetője lett, mely aztán átkerült a Magyar Geológiai Szolgálathoz, s itt dolgozott 1992-es nyugdíjba vonulása után is egészen 2006-ig. A mai geotechnikusi derékhad főleg innen ismerhette meg, mint segítőkész, jól tájékozott, bölcs tanácsokat adó kollégát.
Pályafutása azonban itt még nem ért véget, 2010-ig a 4-es Metró Móricz Zsigmond téri állomásának építésénél volt műszaki ellenőr.
Tevékenysége sohasem merült ki a „kötelezők” teljesítésében. Számos hazai szakfolyóiratban (Magyar Építőipar, Mélyépítéstudományi Szemle, Műszaki Tervezés) jelentek meg dolgozatai. Hazai és külföldi konferenciákon volt előadó, s ami ma ritkább, élményszerű hozzászólásaival árnyalta, gazdagította ezeket. Sokaknak maradhattak talán emlékezetesek a Franki-cölöpről tartott védőbeszédei, biztos nem rajta múlott, hogy az sajnos – ésszerűtlenül és a világon egyedülállóan – kiveszett a magyar gyakorlatból. Elméleti tudását és gyakorlati tapasztalatait sok éven át felsőfokú technikumi, főiskolai és mérnöktovábbképzési kurzusokon adta át a fiataloknak, impulzív egyéniségével sokakat megnyerve a szakmának.
Szakmai közéleti tevékenységét is már rögtön a pályakezdésekor elkezdte. Azóta tagja az Építéstudományi Egyesületnek, melynek mélyépítési szakosztályát 1964-től 25 éven át titkárként szolgálta, aminek elismeréseként 1980-ban Alpár Ignác díjat kapott. A kezdetektől aktívan dolgozott a Magyar Mérnöki Kamara Geotechnikai Tagozatában – cím nélkül, alázattal és felelősen, sok éven át tartozott egykori elnökünk Mecsi József első számú segítői közé. Nevezhetnénk a Tagozat szürke eminenciásának, ha vonzó, színes, humorra, tanulságos anekdotázásra mindig kész szellemével a jelző nem volna összeegyeztethetetlen.
A Tagozat ezt a több mint 5 évtizedes önzetlen közéleti tevékenységet és értékes mérnöki munkásságot megköszönve és elismerve ítélte oda Pőcz Bélának 2020-ban a Széchy-díjat.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2019-ben:
Langer István
okleveles mérnök
elismerésül a mélyépítés területén folytatott kiemelkedő szakmai és közéleti tevékenységéért
Langer István 1940-ben született Egerben, s ez az adat hiteles, még ha hihetetlennek is tűnik számunka, mikor ő elegánsan, ruganyos léptekkel és ifjonti érdeklődéssel közelít felénk.
Mérnöki diplomáját 1963-ban a budapesti műegyetemen szerezte, melyet akkor Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemnek hívtak. Első munkahelyén, a Nagyalföldi Kőolaj és Gáztermelő Vállalatnál műszaki ellenőrként dolgozva egyetemi tanulmányait párosította a széles körben értelmezett mélyépítés mindennapi gyakorlatának megismerésével.
1967-től 23 évig a legendás Út- és Vasútépítő Vállaltnál dolgozott, mely a magyar mélyépítés egyik báziscége volt. Elkötelezetten, felelősségteljesen, szakmai precizitással, egyre gyarapodó tapasztalattal és sikeresen tette a dolgát, így került mind magasabb beosztásokba: az építésvezetői poszttól a főmérnökin át jutott a rendszerváltozás idejére műszaki igazgatói beosztásba. Ezt a pályát segítette, hogy 1984-ben gazdasági mérnöki oklevelet is szerzett. Munkásságát magyarországi ipari létesítmények sora fémjelzi: Algyő környékén gázvezetékek, Hódmezővásárhelyen porcelángyár, Orosházán üveggyár és öntöde, Tatabányán víztározó, Putnokon szénrakodó, Ózdon kohósalakfeldolgozó, de dolgozott számos lakótelepen is. Földmunka, közműépítés, útépítés, vasútépítés, alapozás, szerkezetépítés, ma már szinte elképzelhetetlenül széles spektrumban kellett irányítania. Áttekintőképessége, döntésképessége, munkabírása alkalmassá tették arra, hogy a nagyon különböző világú NDK-ban, a Szaharában és a kazahsztáni Tengizben is nagyprojekteket irányítson.
A rendszerváltozás után erős német befolyással újraszerveződő magyar építőiparban nagy kereslet volt a tapasztalt és biztos német nyelvtudású mérnökökre. Langer István előbb 2 évig a STRABAG műszaki igazgatója lett, de aztán a világ egyik legnagyobb speciális mélyépítő cége, a Bauer AG kérte fel magyarországi leányvállalatának megszervezésére. Irányításával a BRK Speciális Mélyépítő Kft. (ma már Bauer Hungária) hamarosan a szakterület meghatározó cége lett, s az ma is. Vezetése alatt főleg cölöpözési, résfalazási és horgonyzási munkák sokaságát valósították meg, elsősorban Budapesten, miközben támogatásával számos fiatal mérnök vált szakemberré.
Vállalati munkásságával és emberi tulajdonságaival nagy tekintélyt vívott ki magának, s lett 20 éve az Alapozási Vállalkozók Szövetségének elnöke, s még ma is ő az első ember. Ekként sokat tett a hazai szakmai közélet fejlesztésért. Továbbképzéseket szerveztek, kiadványokat készítettek, az európai szabványok honosításának legfőbb finanszírozói voltak, aktív közreműködéssel és pénzzel támogattak sok hazai rendezvényt, nem utolsósorban a Széchy-előadásokat és a Széchy-díjat is, s mindezeknek Langer István volt a legfőbb szószólója. De szolgálta a geotechnika fejlődését azzal is, hogy kiállt azért, hogy a talajmechanikusok olyan szakvéleményeket és jelentéseket készítsenek, melyek megfelelnek a szabványoknak, s nem hozzák kritikus helyzetbe a mélyépítési vállalkozókat.
2006-ban a BRK-tól nyugdíjba ment, s például állíthattuk volna pályafutását a fiatalok elé, ha akkor 66 évesen be is fejezte volna a mérnöki munkát, s élvezi a kiérdemelt nyugalmat, él hobbijának az utazásnak és a kertészkedésnek. Ám Langer István új életszakaszt nyitott. Visszatérve az iskolapadba megszerezte a műszaki ellenőri jogosultságot, LANGERIS Mérnöki Tanácsadó Kft. néven saját céget alapított. Ez az elmúlt években olyan nagyszabású alapozási és mélygarázsépítési projektek tervbírálati és műszaki ellenőri munkáit teljesítette, mint pl. LEGO-gyár, ALLE-bevásárlóközpont, TELEKOM-székház, ECODOME-irodaház, budapesti BIODOM. Cégének hivatalosan az ügyvezetője, aki kamatoztatja félévszázados tapasztalatát, lényeglátó képességét. Ám tiszteletünket elsősorban azzal váltja ki, hogy ő a cég mindig tettre kész, a részletekben is elmélyedni tudó, beosztott mérnöke, aki nem rest a technológiák betartását a munkagödör fenekén sem ellenőrizni. És képviseli a „tiszta szigorúságot”, amire ma a mi szakterületünkön (is) oly nagy szükség van.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2018-ban:
Biczók Ernő
okleveles mérnök
termékeny életpályájáért, a hazai tapasztalatain alapuló s a magyar geotechnika hírnevét öregbítő, több évtizedes németországbeli szakmai tevékenységének elismeréséért
Biczók Ernő 1940-ben született Tatabányán. Mérnöki oklevelét 1963-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen vehette át, majd ugyanitt 1997-ben PhD fokozatot szerzett, s 2001-ben habilitált. 2002-ben műszaki tudományokban egyetemi magántanári címet kapott.
A diploma megszerzése után két évig a Vízügyi Tervező Vállalatnál csatornák és szivattyúállomások tervezésével foglalkozott. 1965-től 20 éven át a BME Geotechnikai Tanszékén, kezdetben tudományos munkatársként, később a laboratórium vezetőjeként vett részt az oktatásban és kutatásokban. 1981-ben az MTA megbízásából Vietnámban egy komplett talajmechanikai és kőzetmechanikai labor felállítását irányította.
1985-től – rövid megszakításokkal – Németországban geotechnikai tervezőként, szakértőként tevékenykedik a mai napig. 1985-88 között Hamburgban a Prof. Steinfeld Mérnöki Irodában dolgozott, majd 1991-től 14 éven át a hannoveri GTU Geotechnikai Intézet vezetője. 2006-09 között egyéni szakértőként vállalt szerepet nagyberuházásokban, s 2009-től napjainkig a GTU Geotechnikai Intézet cégvezető igazgatója. Közben 1989-ben Ugandában egy útépítési projekten az anyagvizsgáló laboratórium vezetője, s 1989-91 között ismét a BME Geotechnikai Tanszékén oktatott egyetemi docensként.
Gyakorlati tevékenysége lényegében az egész geotechnika területét átöleli. Kiterjedten foglalkozott új közlekedési létesítmények geotechnikai előkészítésével, tervezésével, kivitelezésének felügyeletével, illetve meglévő hálózatok fejlesztésének geotechnikai kérdéseivel. Munkássága kiterjedt a műtárgyak, mint hidak, átereszek, alul- és felüljárók, alagutak tervezésére és helyszíni művezetésére, ideiglenes segédszerkezetek (pl. munkatérhatárolások, segéd hidak) méretezésére, víztelenítések, talajcserék, talajjavítások tervezésére, bevágási rézsűk és töltések állékonyságvizsgálatára, süllyedésvizsgálatok készítésére.
Még magyarországi tevékenysége során részt vett például az M1 autópálya, illetve a Budapest-Bécs vasútvonal geotechnikai tervezésében. Németországban számos nagy projektben működött közre, mint például a Hannover-Berlin vasútvonal 250 km/h, illetve a Frankfurt-Köln 330 km/h sebességre való átépítésében, vagy az A10 berlini gyűrű, A7 Hannover-Hamburg, A1 Hamburg-Bréma autópályák 2×3 sávra történő átépítésében.
Közreműködött továbbá vízi létesítmények, kikötőépítések feladataiban, például a hamburgi, wilhelmshaveni és cuxhaveni kikötőkben szádfalazás tervezésében, darupályák és konténertároló terek alapozásában, valamint árvízi tározók, tengerparti partvédelmi gátak tervezésében, művezetésében.
Tevékenysége kiterjedt mély munkagödrök, épület alapozások tervezésére is, így számos hannoveri és berlini foghíjbeépítés megvalósítása köthető nevéhez.
Biczók Ernő praxisában szerepelnek különleges építmények is, például szélerőművek alapozásának statikai és dinamikai tervezése Észak-Németországban, a Hamburg és Berlin között tervezett Transrapid (550 km/h kiépítési sebesség) vonal brandenburgi szakaszának geotechnikai tervezése, a Dánia és Németország közötti 19 km széles Fehmarn Belt tengerszoros áthidalására egy híd-alagút kombináció geotechnikai előtervezése, valamint a tengeri geofizikai, geotechnikai és a szárazföldi geotechnikai vizsgálatok összehangolása és kiértékelése.
Németországi munkásságának elismerését, szaktekintélyét jelzi, hogy számos tartományban, több szakterületen elismert szakértőként tartják nyilván.
A fiatal mérnökök fejlesztését, a széleskörű tudásának, tapasztalatainak átadását a mai napig fontosnak tartja, melyről tanúskodik, hogy a BME-n napjainkig meghívott előadóként működik közre, három könyvrészlet és több mint 40 folyóirat cikk köthető nevéhez.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2018-ban:
Deli Árpád
okleveles mérnök
példaértékű, páratlanul sokoldalú szakmai és közéleti tevékenységének, a geotechnika szakterületén végzett fáradhatatlan munkásságának elismeréseként
1964-ben Budapesten született. 1982-ben a Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd 1 év sorkatonai szolgálat után 1983-88 között a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán a Szerkezetépítő szakon tanult. A diploma megszerzése után, 1988-91 között a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságának ösztöndíjasaként doktorandusz a BME Geológia és Mechanika Tanszékén. 1990-91-ben a francia kormány DEA ösztöndíjasaként Nancyban tanult az INPL ENSG Laboratoire Géomécanique kutatóintézetben, ahol DEA diplomát szerzett 1992-ben.
Visszatérve Magyarországra 1992-96 között a BME Vasútépítési Tanszékén oktatott, kutatott. 1993-ban megvédte a doktoranduszképzés idején végzett kutatásaiból összeállított disszertációját (PhD), majd 1994-ben a BME-n egyetemi doktori fokozatban részesítették. Mindezek mellett a BME Francia Tagozatának Építőkari felelőseként összefogta és irányította az oktatási munkát valamint a francia diplomatervező hallgatók fogadását.
1996-tól a széleskörű elméleti tudását az iparban kamatoztatta. 1996-99 között a VÍZÉP Mélyépítő Kft-nél főépítésvezetőként dolgozott: szennyvíztelepek, szennyvízhálózatok, vízkivételi műtárgyak és mélyépítési munkatérhatárolási szerkezetek kivitelezésében vett részt.
1999-2016 között a HBM Hídépítő-Solétanche Bachy Mélyalapozó Kft-nél tevékenykedett: 2004-ig termelési igazgatóként, 2004-től műszaki igazgatóként. Számos közúti és folyami hídalapozás, speciális mélyépítési, mélyalapozási és munkatérhatárolási munka műszaki, technológiai, munkavédelmi és minőségbiztosítási felügyeletét látta el a HBM magyarországi, lengyelországi, szlovákiai és romániai munkái során.
2014-ben munkavédelmi szakmérnöki diplomát szerzett, s ettől kezdődően a Soletanche Bachy közép- és kelet-európai leányvállalatainál munkavédelmi koordinációs munkát végez.
2016-tól a Soletanche Freyssinet / Soletanche Bachy párizsi központjában dolgozik, feladata a munkavédelmi koordinációs tevékenység mellett a speciális geotechnikai munkák műszaki és munkavédelmi szakterületének integrálása, belső szakmai oktatási anyagok összeállítása és szakértői feladatok ellátása.
A szakmai folyóiratokban és konferenciákon való publikáláson túl a Széchenyi István Egyetem, a BME és a Szent István Egyetem építőkari geotechnikus képzését alkalmankénti óraadással és diplomaterv konzultálással segíti. 2013-ban a Széchenyi István Egyetem, míg 2015-ben a Szent István Egyetem címzetes egyetemi tanári kinevezéssel ismerte el odaadó tevékenységét. Az útügyi műszaki ellenőr képzésben 2003 óta állandó előadó a mélyalapozási, mélyépítési szakterületen. 2015-től az útügyi szakmérnök képzésben vesz részt a munkavédelmi szakterületen.
Mindehhez biztos családi hátteret felesége és négy gyermeke ad.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2017-ben:
Klados Gusztáv
okleveles mérnök
az alagútépítés területén végzett, nemzetközileg kiemelkedő munkássága elismeréseként
Budapesten született 1947-ben. Diplomáját 1972-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán szerkezetes mélyépítő szakon szerezte. Az alagútépítéstant még Széchy Károly professzor úr alatt hallgatta. Négy évvel később szintén a Budapesti Műszaki Egyetemen szervező szakmérnöki oklevelet szerzett.
Mérnöki karrierjét az Észak–Déli vonal (M3) építésén a Közlekedési Építő Vállalatnál (KÉV) kezdte nagybátyja, Rusa György, a kiváló alagutas mérnök hatására. Keszonosként dolgozott a Kun Béla téri (ma Ludovika tér) pajzshajtáson majd a Deák téri állomás építésén és a pajzsindításokon a Kálvin tér felé. Később a Vállalkozási Osztályon az Arany János utca – Élmunkás tér közötti szakasz előkészítésén és külföldi munkák megszerzésén tevékenykedett. Az utóbbi munka eredményeként került ki néhány hónapra a belgrádi Vraҫar vasúti alagút építésére. 1980-tól öt évig vezette a magyar szakértőket a Kalkuttai Metró 4/B szakaszának pajzsos alagút építésén. További két évet töltött ugyanott, immár egy kis német konzultáns cég alkalmazásában a bajba jutott 1/A szakaszon, ahol egy késes pajzzsal dolgozott.
Kalkuttából a “Csalagút”, a Channel Tunnel építéséhez vezetett az útja, ahol az Északi Tengeralatti Vonalalagút pajzsos építésvezetőjeként dolgozott. Ötletén alapuló pajzsátalakítással sikerült az akkor világrekordnak számító több, mint 1700 m-es havi előrehaladást elérni.
1992-ben Dél-Afrikában találjuk a Lesotho Magasföld Vízlétesítményeinek (LHWP) részeként a 19 km hosszú, pajzshajtásos Északi Vízszállító Alagút építésén. Innen alkalmazója, a Hochtief 1995-ben áthelyezte az Athéni Metró 2-es és 3-as vonalának építésére pajzsos főépítésvezetőnek. 1999-ben Szingapúrba helyezték, ahol alagútépítési munkákra pályázott. Két év után átigazolt a Philipp Hozmannhoz a szingapúri Mélyalagutas Szennyvízcsatorna Rendszer (DTSS) első fázisában a T-05-ös szerződés 12 km-es pajzsos alagútjának építésére.
A Holzmann tönkremenetele váltásra kényszerítette; a malajziai Gamuda cég vette fel a Kuala Lumpurban tervezett 9,5 km hosszú 13,28 m átmérőjű SMART – egy közúti és vízelvezető kombinált alagút – előkészítő, majd építési munkáira.
A SMART pajzsos alagútjának befejezése után 2007-ben a Delhi Metró repülőtéri expressz vonalának építésén dolgozott a Japán Pacific Consultants International alkalmazásában a konzultánsok projektigazgatójaként. Innen hívta haza 2008-ban a BKV a DBR Metró (M4) Project megbízói szervezetének vezetésére. A mélyépítési munkák befejezése után 2011 februárjában a Gamuda vezetője visszahívta Malajziába a tervezett első, 30 km hosszú metróvonal mélyépítésének (9,5 km alagút, 7 állomással) vezetésére. A munka 2012 áprilisban indult, a mélyépítés tavaly befejeződött, a teljes átadás 2017 júliusban az eredetileg tervezett időben várható. Jelenleg a Kuala Lumpur-i második metróvonal 13,5 km hosszú alagútjainak építés-előkészítését és az első vonalon használt pajzsok felújítását, valamint a fiatal mérnökök képzését vezeti alagútépítési igazgatóként.
Világszerte elismert szaktudásáról, szerteágazó szakmai tapasztalatairól folyóiratokban, konferenciákon ad számot, rendszerint meghívott előadóként járul hozzá az alagutas rendezvények magas színvonalának. 2007-ben a Széchy Károly Emlékülés előadója volt. Számos egyetem meghívott előadójaként adja át tudását a jövő mérnökeinek.
2005-ben a Brit Alagútépítő Egyesült a Tunneling 2005 Industry Award Excellence in Tunnel Design címmel tűntette ki.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2017-ben:
Paál Tamás
okleveles mérnök
a geotechnika szakterületén végzett fáradhatatlan munkásságának elismeréseként, geotechnikai szakmai műhelyalkotó tevékenységéért.
Budapesten született 1933-ban. Gimnáziumi tanulmányait a budai cisztereknél kezdte és a Trefort utcában fejezte be 1951-ben. Még az évben felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnök Karára. Egyetemi évei alatt részt vett a Talajmechanikai és a Geológiai Tanszéken működő Tudományos Diákköri munkában. Ez utóbbi keretében készített dolgozata 1954-ben megkapta a Magyar Tudományos Akadémia díját.
Út-, vasút-, alagútépítés szakos diplomáját az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen szerezte meg 1956 áprilisában és május közepétől 53 és fél évig, végleges nyugdíjazásáig a FŐMTERV dolgozója volt: tervező, húsz éven át osztályvezető, majd tanácsadó, végül szakági főmérnök beosztásban. Szakmai munkája talajmechanikai, geotechnikai, mérnökgeológiai, hidrogeológiai szakvéleményezés a Cég tevékenységi körének megfelelően a legkülönbözőbb magasépítési és mélyépítési területeken: új épületek (foghíjbeépítésektől lakótelepekig), épületkár vizsgálatok, főgyűjtő-csatornák, hidak és gyalogaluljárók, az észak-déli METRO-vonal kéregvezetésű szakaszai, autópályák, a budai Várhegy pincéinek, támfalainak és lejtőinek vizsgálata, budai talajcsúszások állékonyság-vizsgálata, a védekezési munkák művezetése, a fővárosi magas talajvízzel kapcsolatos tanulmány készítésének vezetése.
1969-ben kitüntetéses mérnökgeológiai szakmérnöki oklevelet kapott, majd 1974-ben alapozás szaktudományból „summa cum laude” műszaki doktori oklevelet szerzett.
1976/77-ben egy éves ösztöndíjas tanulmány-úton volt Kanadában, a montreáli McGill Egyetemen a Geotechnical Research Center-ben.
Az Építésügyi Minisztérium 1960-66 közötti alapozási pályázatain (részben társszerzőkkel alkotott) tervei négy alkalommal nyertek megvételt. A Mérnöki Továbbképző Intézet keretében „Csúszások elleni védekező műveletek” és „Magasházak alapozása” címen tartott előadásokat. A 60-as évek közepén, három tanévben a Talajmechanika tárgy gyakorlatvezetője volt az egyetemen.
Amellett, hogy a Mérnöki Kamarában több kategóriában volt vezető tervező és szakértő, a Magyar Geológiai Szolgálatnál is volt szakértő, s igazságügyi szakértőként is dolgozott.
Több mint 60 közleménye jelent meg szakkönyvbe írt fejezetként, és a legkülönbözőbb szakmai folyóiratokban, konferencia kötetekben idehaza, ill. külföldön; részben a hivatali munkával kapcsolatos tanulmányok, részben saját kutatásai alapján; ezekből 14 idegen nyelven.
Az alakuló ülés egyik előadójaként létrejötte óta tagja a Magyarhoni Földtani Társulat Mérnökgeológiai szakosztályának, melynek volt titkára, hosszú ideje vezetőségi tagja. Ugyancsak tagja volt a Közlekedéstudományi Egyesület Talajmechanikai szakosztályának, a Hidrológiai Társaságnak, és az Építéstudományi Egyesületnek, valamint 1972-től a Nemzetközi Talajmechanikai és Alapozási Egyesületnek (ISSMFE). Az MTA Talaj- és Kőzetmechanikai Bizottságnak a ’80-as években két cikluson keresztül volt tagja.
A Közlekedéstudományi Egyesület ezüst-érmét 1971-ben, arany-érmét 2004-ben, Jáky-díját 1988-ban nyerte el. 1974-ben az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta. Munkahelye a „FŐMTERV örökös tagja” címmel tüntette ki. 2016-ban a Magyarhoni Földtani Társulat a „Kertész-Pál-Emlékérmet” adományozta neki.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2016-ban:
Szilvágyi László
okleveles mérnök
a magyarországi autópályák építéséhez nyújtott kiemelkedő színvonalú talajmechanikai tevékenység elismeréseként, valamint a geotechnikusok érdekeinek elkötelezett képviseletéért és a geotechnikai szakmai közélet hatékony szervezéséért.
Szilvágyi László 1957-ben Budapesten született, s a pályája talán már ekkor elrendeltetett, hiszen édesapja a magyar geotechnika legendás alakja, Szilvágyi Imre volt, aki 2006-ban kapta meg a Széchy-díjat, s kinek gazdag munkásságáról a múlt évi jubileumi ráckevei konferencián hallgattunk ámultan egy megemlékezést.
A példa erős és vonzó volt, így Szilvágyi László természetes módon a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán tanult, s ott 1981-ben vízépítő mérnökként diplomázott, majd, talajmechanikus lett a Mélyépterv Vállalatnál. Tehetségét az első időkben a precíz munka mellett a fiatal mérnököknek szervezett pályázatokon szerzett díjakkal bizonyította. A cég a 80-as években a műszaki környezetvédelem tudásközpontja lett, s ebben Szilvágyi Lászlónak is sok szép feladat jutott: hulladéklerakók telepítésében, hatásvizsgálatokban, szennyezett területek feltárásában és lokalizálásában vett részt. Rátermettsége, elkötelezettsége az azokban az időkben szokásosnál messze gyorsabb előmenetelt hozott számára, a krisztusi kort elérve már irodavezető lett. Ez a rendszerváltozás ideje volt, amikor kemény kihívásokkal kellett szembenéznie a nagyvállalatok vezetőinek. Rövidesen fel kellett ismernie, hogy inkább a kis mérnökirodák lehetnek életképesek, s ezért 1991-ben megalapította saját cégét, a Geoplan Kft-t. Járatlan utakon tulajdonosként, ügyvezető igazgatóként, vezető tervezőként és szakértőként kellett megtalálnia azt a terepet és azokat az útitársakat, akikkel új és új célokba érhet. Noha sokféle szakterületet szolgáltak/szolgálnak ki geotechnikus, hidrogeológus és mérnökgeológus partnerként, a cég első 25 évében a legnagyobb elismerést a magyarországi autópálya-építések előkészítésében és megvalósításában nyújtott magas színvonalú geotechnikai produkcióval vívták ki.
Szilvágyi László azonban az emberpróbáló cégépítés és sok fejtörést okozó geotechnikai problémák megoldása közepette mind több feladatot és felelősséget vállalt a szakterület egészének fejlesztéséért is. Műszaki előírások kidolgozásában, az Eurocode 7 honosításában mindig lehetett számítani gyakorlati tapasztalataira, józan ítélőképességére, mikor a reális hazai lehetőségek és fejlesztés igénye közti ellentmondásokat kellett feloldani. A szakmai közéletnek is régóta aktív, s mind több felelősséget vállaló szereplője. A Magyar Mérnöki Kamara Geotechnikai tagozatának alapító, 1997 óta elnökségi tagja volt, s 2010-től csúcsosodik ki e tevékenysége, mióta tagozati elnök. Időt, energiát nem kímélve szervezi rendezvényeinket, mozgósítja jó ügyekért a szakterület fiataljait, derékhadát és idősebbeket, és koordinálja munkájukat. Keményen képviseli érdekeinket az állami és kamarai világban, ám képes meghaladni korlátainkat: felismeri és képviseli az általánosabb szempontokat és értékeket, alighanem ezért lett 2015-ben a Magyar Mérnöki Kamara elnökségi tagja is. A Magyar Geotechnikai Egyesületben is fontos szerepet játszik, akárcsak a Magyar Alagútépítő Egyesületben. E minőségeiben a nemzetközi színtereken is tekintélyt teremtve képviseli hazánkat, amihez kiemelkedő angol és német nyelvtudása, széleskörű tájékozottsága és megnyerő stílusa ad alapot és önbizalmat.
A kamarai szervezőmunkáján túl is szakít időt a tudástranszferre: cikkeket, könyvrészleteket ír, előadásokat tart, részt vesz az egyetemi képzésekben, két helyen is államvizsgáztat. Talán legrangosabb fellépése, s egyben a Széchy-előadássorozat hallgatóságának egyik legmaradandóbb élménye az volt, mikor 2006-ban édesapjával együtt tartott Széchy-előadást az Akadémián, melynek végén pedig – alighanem páratlan módon – megjelenhetett a család harmadik generációs geotechnikusa is. Ez a tény mi mást bizonyítana, minthogy Szilvágyi László otthon, a családi körben is az apai példát adta tovább, de gazdagította is azt úgy, mint mindnyájunknak, amiként azt e méltatás megmutatni próbálta, s ez erősíti is az általunk látottak hitelességét.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2015-ben:
Párdányi Jenő
okleveles mérnök
a geotechnikai szakterületen végzett fáradhatatlan munkásságért, az európai szabványok honosításában, a geotechnikai szakmai közösség összetartásában felvállalt szerepéért.
Párdányi Jenő 1926-ban született Budapesten. Jeles minősítésű mérnöki oklevelét 1951-ben szerezte meg a Budapesti Műszaki Egyetemen. Jáky József professzor azonnal felvette tanársegédnek a Geotechnikai Tanszékre, s ott dolgozott 1957-ig. Ezután egészen a 1986 évi nyugdíjba vonulásáig egy helyen tevékenykedett, a magyar geotechnika bázisintézményében, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál, melynek ő éppen az ötödik Széchy-díjasa. Itt a Talajmechanikai Osztályon volt szakvéleményező mérnök, 1958-tól szakosztályvezető, 1965-től osztályvezető. Szakemberként igényesen, a célra fókuszálva dolgozott, vezetőként pedig magas színvonalú munkát várt el minden munkatársától. Keze alól ma is praktizáló neves geotechnikusok „nőttek ki”. Tapasztalatait, áttekintőkészségét, problémaérzékenységét, fogalmazóképességét nyugdíjas tervellenőrként több cégben hasznosították.
Több ezer létesítmény talajmechanikai előkészítésén dolgozott, a legjelentősebbek a lakótelepek (Kelenföld, Uránváros, Adyváros, Avas), az erőművek (Paks, Oroszlány, Tatabánya, Pécs, Mátrai Erőmű), az ipartelepek (Váci DCM, Tiszai Vegyi Kombinát, Mosonmagyaróvári Timföldgyár, házgyárak, Dunai Vasmű) voltak. Közreműködött több kritikus terület (Dunaújváros, Balatonföldvár, Dunaföldvár, Tihany) csúszásvizsgálatában is. 1982 és 1984 között Bagdadban az ottani metró talajvizsgálatait irányította.
Részt vett geotechnikai szabványok, műszaki előírások és K+F tanulmányok kidolgozásában egyebek közt a földmunkák tömöríthetősége, a feszültség- és süllyedésszámítás, a talajparaméterek statisztikai feldolgozása témakörökben. Numerikus módszert dolgozott ki a rézsűállékonyság vizsgálatára, erre készített szoftvere a hazai építőmérnöki számítógépes alkalmazások sorában az elsők közé tartozott.
Több mint 60 szakcikke jelent meg magyar, angol, német, román, orosz, lengyel és arab nyelven. Hazai és nemzetközi konferenciákon (Berlin, Karl-Marx-Stadt, Varsó, Gdanszk, Moszkva, Bled, Bukarest, Várna) tartott előadásokat. 10 éven át az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán oktatott. Hosszú időn át meghatározó szerepe volt a technikusok, a laboránsok és a fúrómesterek képzésében is.
A szakmai közéletnek mind a mai napig az egyik legaktívabb szereplője, rendezvényeink állandó résztvevője. Tagja a Nemzetközi Talajmechanikai és Geotechnikai Társaságnak, a Közlekedéstudományi Egyesületnek és a Magyar Mérnöki Kamarának. Ha szakírások fordítási, lektorálási igénye merül fel, akkor ma is a legelsők közt ő jut az eszünkbe, s ha nagyon szűk a határidő, akkor feltétlenül a 90-hez közelítő Jenő bátyánkhoz fordulunk.
Munkásságának fő színtere az elmúlt 15 évben a Magyar Szabványügyi Testület Különleges alapozások bizottsága volt, az európai szabványok honosítása nélküle nem tartana ott, ahova mára eljutottunk. Angol és a német nyelvtudása mellett a legkisebb részletekre is kiterjedő szaktudása sokszor segíti egy-egy ajánlás mondanivalójának megfejtését. Legalább ilyen fontos a szerepe abban, hogy ezek a szabványok megfelelnek a magyar nyelv, a magyar geotechnikai terminológia hagyományainak, miközben új szakkifejezések sokaságával követik a fejlődést.
Párdányi Jenő sokak számára a kiegyensúlyozottság, a megbízhatóság, a derű, a szerénység, a melegség, a segítőkészség megtestesítője. E személyiségjegyeket a tisztességesen elvégzett munka tudata mellett magánéletének örömei is táplálják, s ezzel is példa lehet a műszakiaknak. Ő az ország első érdemes természetjárója, de aranyjelvényes túravezetőként, természetbarát egyesületek tagjaként, túravezetői tanfolyamok professzoraként sok más embert tett a természet szerelmesévé. Élvezője és értője a komolyzenének: hangversenyek rendszeres látogatója és idén tartotta 250-dik lemezbemutatóját. Feleségével együtt versmondóként is szerepelnek, éppen a nyugdíjasok országos elődöntőjére készülnek.
Tevékenységét korábban több kitüntetéssel ismerték el: szakmai munkájáért többször megkapta a Kiváló Dolgozó, az Építőipar Kiváló Dolgozója díjakat, ötször lett Nívódíjas, szakmai közéleti érdemeit Ifjúságpolitikai díjjal és Jáky-díjjal értékelték. Életművét azonban talán a mostani Széchy Károly emlékdíj koronázza meg, melyen az szerepel, hogy azt a Magyar Mérnöki Kamara Geotechnikai Tagozata Párdányi Jenőnek a geotechnikai szakterületen végzett fáradhatatlan munkásságért, az európai szabványok honosításában és a geotechnikai szakmai közösség összetartásában felvállalt szerepéért adományozta.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2014-ben:
Gabos György
okleveles mérnök
Életpályáját végigkísérő, új módszereket és megoldásokat kereső, példamutató, szakmai műhelyalkotó, menedzseri és oktatási tevékenységéért.
1924-ben Budapesten született. 1950-ben szerzett általános (építő)mérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd 1968-ban ugyanott egyetemi doktorátust „Szemcsés talajok teherbírásának vizsgálata” című disszertációjával.
Még diákként dolgozott a Műegyetem Geodéziai Tanszékén, de aztán 1950-től 1986-ig ugyanaz volt a fő munkahelye: a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, melynek jogutódja ma is működik. Előbb tervezőmérnök, majd osztályvezető, aztán 1957-től a cég igazgatója lett. Folyamatosan fejlesztette a vállalatot, amelynek geodéziai, geotechnikai, vegyészeti, mérnökgeológiai és környezetvédelmi egységei az építőipar szárnyalásának éveiben 1250 főt is foglalkoztattak. Korának legkiválóbb szakembereit hívta a cégbe, biztosította számukra a szakmai fejlődés lehetőségeit. El kellett fogadniuk az erős kezű és ellentmondást ritkán tűrő vezető habitusát, viszont világszínvonalon dolgozhattak, nemzetközi projektek sokaságán álltak helyt, innovatív módon honosítottak korszerű technológiákat.
Az építőipari K+F, a fejlődést szolgáló szabványosítás területén is meghatározó volt a cég és az ő személyes szerepe. Könyvek, tervezési segédletek sorát adták ki, s ő maga is mintegy 130 mű szerzője, társszerzője volt. Olyan nemzetközileg is újszerű rendszereket hoztak létre és működtettek, mint az építési és geotechnikai adattár, a magyarországi csúszások és a beomlással fenyegető pincék katasztere, a közműtérképezés.
A szaktudás fontosságát pontosan érzékelve szerepet vállalt a felsőoktatásban is. Az FTV szakmai bázisa lett a ma a Szent István Egyetem Építéstudományi Karaként működő intézmény 1970-ben alapított jogelődjének, az Ybl Miklós Műszaki Főiskolának, Gabos György pedig nagytekintélyű, szigorú, de a diákok által is kedvelt oktatója egészen 2005-ig. Elsősorban az alapozás és a talajmechanika tárgyakat tanította, amihez 15 főiskolai jegyzetet is írt, de az elsők között tanított Magyarországon építőmérnököknek környezetvédelmet. Kiszámíthatóságát, pontosságát, széles szakmai látókörét, élvezetes anekdotázó előadásait utódai ma is példaként emlegetik.
A szakmai közéletnek négy évtizeden át vezető személyisége volt. 1990 előtt 12 éven át töltötte be az akkor nagyjelentőségű Építőipari Tudományos Egyesület főtitkári, illetve alelnöki tisztségét. Igazságügyi mérnökszakértőként 30 éve készít geotechnikai és környezetvédelmi szakvéleményeket, ezek tapasztalatait 2010-ben foglalta össze egy konferencián, illetve az arról most megjelent könyvben. Gabos György szakmai és gazdasági vezetőként egy másik kor változó társadalmi körülményei között következetesen törekedett arra, hogy összhangot teremtsen a magas színvonalú geotechnikai tudás, a hatékony vezetési módszerek alkalmazása és a mérnöki teljesítmények méltó társadalmi megbecsülésének kieszközlése között. Munkássága évtizedeken át sikeres volt, számos szakmai, oktatási, társadalmi és állami kitüntetés övezte.
A hazai geotechnikai közösségben Gabos György szakmai aktivitása az elmúlt két évtizedben is töretlen maradt. A mai kor kérdéseinek és feladatainak megoldásához való hozzájárulásáról talán az mondja a legtöbbet, hogy a díjazásra vonatkozó javaslatot cégvezető utódja terjesztette elő, az ezt véleményező Szeniorok Tanácsában pedig cégének több korábbi, időközben Széchy-díjjal elismert munkatársa méltatta egykori főnökének korát megelőző szakmai menedzseri attitüdjét, az új módszerek és megoldások iránti nyitottságát, a jó ügyeket szolgáló elkötelezettségét. A Tanács minden tagja kiemelte ugyanakkor, hogy vállalatvezetői tevékenysége soha nem sértette a közjót.
Ezt az életművet példamutatónak tekintve javasolta Gabos Györgyöt a 2014. évi díjazásra a Szeniorok Tanácsa, s hozta meg erről a döntését a Magyar Mérnöki Kamara Geotechnikai Tagozatának elnöksége.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2013-ban:
Péter Turček
okleveles mérnök
Peter Turček 1947-ben született Pozsonyban. 1971-ben diplomázott a pozsonyi műszaki egyetemen (STU Bratislava), s azóta ott, a Geotechnikai Tanszéken dolgozik. Ott szerzett 1981-ben PhD-fokozatot, lett 1997-ben professzor, majd 6 éven át dékánhelyettes.
Hazája geotechnikai tudományos és szakmai közéletében régóta vezető szerepet tölt be.
A Mérnöki Kamara, az ISSMGE és az IGS nemzeti bizottsága, a szabványosítási intézet és a tudományos kutatások hivatala jelentik e tevékenység színtereit. Ismert, elismert és kedvelt személyisége a nemzetközi geotechnikai közösségnek is, mindenütt tisztelettel értékelik azt a munkát, melyet egy kis nép szakmai képviselőjeként, annak elismertetésért végez. A régi többnyelvű Pozsony hagyományait követve és ápolva különösen a közép-európai szlovák – cseh – osztrák-magyar szakmai együttműködésért tett/tesz sokat, bírva mindeme nyelveket. Emlékezetes szlovákiai konferenciák fáradhatatlan szervezője, melyek közül kiemelkedik a Pozsonyban 2010-ben rendezett Duna-Európai Geotechnikai Konferencia, melynek szervezőbizottságát vezette.
Tudományos munkásságát csak a legnagyobbakhoz mérhető publikációs tevékenysége fémjelzi. 8 szakkönyv szerzője/társszerzője, melyekkel a geotechnika széles spektrumában járult hozzá a szlovákiai geotechnikusok fejlődéséhez, akárcsak az egyetemi hallgatókéhoz, akiknek további 7 egyetemi tankönyvet írt. Szakfolyóiratban 86, konferencián 155 dolgozata jelent meg, az utóbbiak fele idegen nyelven. Nemzetközi konferenciákon vitavezető és társelnök volt.
Szakmai tevékenysége páratlan gazdagságú. 36 év alatt 150-nél több projekten dolgozott, szakértői véleményeinek száma a 400-at közelíti. Nagyon mély pozsonyi munkagödrök oldalhatárolásának, újszerű támfalaknak, hidak sokaságának és közel 30 szintes toronyházak alapozásának a tervezése fűződik a nevéhez. Nagy geotechnikai projektek sikeres megvalósításában volt fontos szerepe az ő gondos monitoringjának és körültekintő műszaki felügyeletének. Egyik kedvenc szakterülete a geotechnikai problémák, kockázatok, hibák analízise és adekvát megoldásaik felkutatása, kidolgozása. A magyar geotechnikusok régi barátja, támogatója, különösen a győri és a pécsi egyetemmel ápol két évtizede szoros kapcsolatokat. Rendszeres résztvevője a magyarországi geotechnikai rendezvényeknek, és sok konferenciánk sikeréhez előadásával is hozzájárult. Az általa szervezett konferenciákon mindig megkülönböztetett figyelmet és szerepet kapnak a magyar szakemberek. A pécsi PhD-konferencia elnöklésével és győri disszertáció opponálásával a magyar PhD-képzésben is szerepet vállalt. 2012-ben közel 30 magyar és 10 szlovák egyetemi hallgatónak és kísérőtanáraiknak szerzett maradandó élményt egy 3 napos szlovákiai szakmai kirándulás megszervezésével és végig kalauzolásával. Megnyerő volt az a természetesség, amivel közben a szlovák és a magyar nép közös emlékeit is bemutatta.
A Széchy-díj a geotechnika elismert professzorát, kiváló szlovákiai szakértőjét, egy ízig-vérig européert, a magyar szakemberek segítőkész támogatóját és sokak figyelmes barátját illeti.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2013-ban:
Müller Miklós
okleveles mérnök
Müller Miklós 1932-ben született Szekszárdon. Építőmérnöki oklevelét 1957-ben, vasbetonépítő szakmérnöki oklevelét 1965-ben szerezte a Budapesti Műszaki Egyetemen. Műszaki doktor (1976), a műszaki tudomány kandidátusa (1976), PhD (1995). Közel két évtizeden át az UVATERV mérnökeként dolgozik és válik elismert szerkezettervezővé. A vasbeton alagútfalazatok körében felmerülő szerkezet-kialakítási, méretezési és építéstechnológiai feladatok mellett munkássága kiterjed ipari létesítmények alapozási és felszerkezeti kialakítására, különleges szigetelési megoldások kifejlesztésére is.
A budapesti metró (különösen az Észak-déli vonal) sok szerkezetének kiviteli terveit készíti el a 70-es években. Munkái mellett több újítás illetve találmány kidolgozásában is részt vett, mint pl. „Az előregyártott vasbeton elemekből készült vízzáró alagútfalazat” építésére vonatkozó eljárás vagy a „Mély vasbeton aknák és nagy terjedelmű vasbeton szekrények süllyesztése tixotróp zagy felhasználásával”.
Oktatási feladatokat már a 60-as évektől kezdve vállal az építőmérnöki egyetemi képzés különböző területein. Külső óraadóként vesz részt az építőanyagok, a mechanika és a geotechnika oktatásában, kutatási témájához Széchy professzortól kap támogatást. 1975-től a BME Geotechnikai Tanszék főállású adjunktusa, a talajmechanika, alapozás és földalatti műtárgyak körében hasznosítja gyakorlati tapasztalatalt. Egyetemi docenssé 1980-ban nevezik ki – olyan időszakban, amikor politikai kötelezettségvállalás nélkül ilyen beosztásba csak kivételes szakmai teljesítménnyel lehet kerülni. Bekapcsolódik a szakmérnök képzésbe és a földalatti műtárgyak körében fokozatosan vezető oktatói szerepet kap. Rendszeresen vállal gyakorlati feladatokat, állandó kapcsolatban marad a tervezéssel és kivitelezéssel. Szakdolgozatok, diplomatervek, doktori cselekmények megbecsült, keresett konzultánsa, bírálója. Kutatási tevékenysége a 70-es évektől bontakozik ki. A földalatti műtárgyak erőjátéka, méretezést kérdései, a falazat és a kőzetkörnyezet kölcsönhatása mellett foglalkozik a kiscelli agyag szilárdságtani viselkedésével is.
Innovatív megoldásait a hazai és nemzetközi szaksajtóban, illetve konferenciákon rendszeresen publikálja. 2001-ben ő a Széchy Emlékülés hazai felkért előadója.
Szakmai felkészültsége, kollegiális segítőkészsége és bonyolult érdekviszonyokon felülemelkedni mindig képes elfogulatlansága is magyarázza azt, hogy a hazai alapozási szerkezetek és földalatti műtárgyak megvalósítói mindmáig, nyugalomba vonulását követően is gyakran foglalkoztatják, mint elismert tartószerkezeti és geotechnikai tanácsadót, szakértőt. Szakértői, oktatói munkáját napjainkban is folytatja, a Mérnöktovábbképző Intézet rendezésében sok résztvevővel lefolytatott, kétéves alagútépítési tanfolyam fő szervezője és fontos előadójaként járult hozzá a korszerű alagútépítési ismeretek terjesztéséhez.
Müller Miklós szerteágazó érdeklődése és széles körű tapasztalata szakmai közéleti tevékenységében is tükröződik. Közismerten szerény, mindig tárgyszerű, a műszaki tudás megalkuvás nélküli érvényesítése iránt elkötelezett mérnök, kutató és tanár. Magyar Alagútépítő Egyesület alapító tagja. Tagja a szakterület nemzetközi szervezeteinek (ISSMGE, ITA), illetve ezek magyar tagszervezeteinek, a MMK Geotechnikai Tagozatának, a KTE Alapozási és Alagútépítési Szakosztályának, ezekben a testületekben több alkalommal viselt választott tisztséget.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2012-ben:
Asbóth János
okleveles mérnök
Asbóth János Budapesten született 1930-ban. A Budapesti Műszaki Egyetem Mérnök Kar Út- Vasút tagozatán 1952-ben végzett. Az egyetem elvégzése után a Mélyépterv Talajmechanikai osztályára került, ahol először tervező, 1957-70-ig osztályvezető helyettes, 1970-78-ig osztályvezető beosztásban tevékenykedett. 1978-1991-ig –nyugdíjba vonulásáig- az Előtervezési és Komplex Mélyépítési Iroda vezetője volt.
Tevékenysége során kiemelt érdeklődéssel foglalkozott a lösztalajokban történő építési feladatokkal és a lösz magaspartok állékonysági kérdéseivel. Kiemelkedő eredményeket ért el a talajok fizikai vizsgálata, speciális alapozási kérdések és a különleges földstatikai problémák elméleti és gyakorlati megoldása terén. Ennek kertében feladata volt a Dunai Vasmű és Dunaújváros beépítési kérdéseinek vizsgálata, dunaújvárosi magaspart csuszásának kiterjedt témakörei és az elferdült dunaújvárosi C 7 jelű épület visszabillentése, valamint az elcsúszott dunaújvárosi hajó-kikötő stabilizálása. Nevéhez fűződik továbbá- többek között- a DKV geotechnikai vizsgálata, a DCM alapozástervezése, Budavári Királyi Palota E épület Anjou szárnyának az oligocén rétegbe lemélyített aláfalazása, az újpalotai- és Gazdagréti lakótelepek geotechnikai munkáinak irányítása. A talajok fizikai vizsgálatának továbbfejlesztésén túlmenően az irányítása alatt álló egység kidolgozta a különböző ipari hulladékanyagok: salakpernye, vörösiszap, ércdúsító meddőanyagai fizikai vizsgálatának módszertanát és megoldotta ezen meddőanyagokból készült hidraulikus hányók építési technologiájának és méretezésének elméleti és gyakorlati kérdéseit. Ennek keretében foglalkozott az összes magyarországi hőerőmű salakpernye hányóinak és a timföldgyárak vörösiszap tereinek tervezésével, valamint a Szlovákiában előforduló hasonló feladatokkal. Tevékenységét a geotechnikai feladatokon túl kiterjesztette-többek között- a salakpernye és vörösiszap szállító rendszerek és depóniaképzés környezetbarát technológiájának kifejlesztésére, a szállítás és depóniaképzés sűrű, kondicionált anyag felhasználásával történő megoldására. Ennek alapján a 80-as évek végén elsőként épült ki a Pécsi Hőerőműben egy sűrű, kondicionált hidraulikus salakpernye szállítási és deponálási rendszer.
Úttörő tevékenységet végzett a veszélyes hulladékok vizsgálatának és ártalmatlanításának területén is. Ennek keretében kidolgoztatta a veszélyes hulladékok fizikai és kémiai vizsgálatának módszertanát és irányította az átmeneti és végleges lerakótelepek geotechnikai és környezetvédelmi tervezését. A 80-as évek végén épült Galgamácsán /Aszód/ az első és azóta is egyetlen veszélyes hulladéklerakó Magyarországon.
Pályája során számos cikket publikált műszaki szakfolyóiratokban, hazai és külföldi tudományos konferenciák kiadványaiban.
A cikkek témája a szegedi partfal csúszásának és helyreállításának, a DKV magaspart vizsgálatának, a dunaújvárosi magaspart stabilizálásának és különböző kényes alapozási rendszerek kialakításának ismertetésével foglalkozott (Budavári Királyi Palota, Gellérthegyi medence, Tiszai Hőerőmű 250 m magas kéménye, stb.).
Külön cikksorozatban elemezte a hidraulikus hányók geotechnikai, állékonysági, környezetvédelmi és építéstechnológiai kérdéseit. Ezek jelentős része külföldi egyetemeken tartott konferenciák kiadványaiban jelent meg.
Szakmai tevékenységét a METESZ különböző egyesületeiben tartott előadások keretében és külföldi konferenciákon ismertette.
Nevéhez fűződik számos találmány is, ezek témái különleges alapozási rendszerek, munkagödör víztelenítés, salakpernye-hányóépítési technológia, veszélyes hulladéklerakók kiképzése, vízbeszerzési rendszerek intenzifikálása, vízbázisok védelme, sűrű, kondicionált salakpernye és vörösiszap szállítórendszerek és depóniakészítés technológiája. Nyugállományba vonulásától folyamatosan a geotechnika és vízgazdálkodási környezetvédelem vezető tervezője és szakértője. Szabad szellemi foglalkozás keretében- zömmel a MÉLYÉPTERV Komplex Mérnöki Zrt. megbízásából – nagy volumenű-közmű -, erőmű beruházások és árvízvédelmi létesítmények geotechnikai tervezésével és szakértésével foglalkozott.
Társadalmi téren az ISSMGE Magyar Nemzeti Bizottságában vesz részt. A magyar Mérnöki Kamara újjászervezése óta a Geotechnikai Tagozatban tevékenykedik. A szervezést követő két ciklusban a tagozat elnökségi tagja volt. Jelenleg az MMK és a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara küldöttgyűlésének résztvevője. Az utóbbi szervezet 2011-ben Örökös Mérnöki Kamarai Tag címmel ismerte el munkásságát.
Számos miniszteri kitüntetés, Építőipar Kiváló Dolgozója (1969), Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója (1974), Építőipar Kiváló Munkáért jelvény (1979,1984,1989), Honvédelmi Érdemrend (1984), Belügyminiszteri Elismerő Oklevél (2011) tulajdonosa.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2011-ben:
Prof. Dr. Roger Frank
okleveles mérnök
Roger Frank 1949-ben született New York államban, Roslynban. Diplomáját 1972-ben szerezte a Ecole Nationale des Ponts et Chaussées of Pans (ENPC) egyetemén Ezt követően a Pierre és Merre Cure Egyetemen szerezte a műszaki doktori (1972), majd a műszaki tudományok doktora (1982) címet.
Első munkahelye a Laboratoire Centrel des Ponts et Chaussées (LCPC) intézete volt, ahol 1983-ban az Alapozási Szekció, 1990-ben pedig a Talajmechanika, és Alapozási Divízió vezetője lett.
1992-ben a CERMES (ENPC-LCPC) talajmechanikai kutató és oktatási központ igazgatójává választották. 1997-ben pedig ez ENPC egyetemen professzor kinevezést kapott.
Roger Frank fő szakterületei a helyszíni geotechnikai vizsgálatok valamint az alapozások tervezése. A szakmai életben az elméleti és kísérteti kutatások mellett geotechnikai tanácsadói tevékenységet is folytat.
Roger Frank számos országban tartott előadást meghívott előadóként, és tudományos eredményeit több mint 170 – folyóiratban és konferencia kiadványban megjelent – publikációban mutatta be A hidak cölöpalapozásának szakértőjeként olyan jelentős műtárgyak tervezésében vett részt, mint a görögországi Evnpos híd és a portugáliai Vasco de Gama híd.
1989-tól kezdve Roger Frank Franciaországban és Európában több – főleg a talaj-szerkezet kölcsönhatásával foglalkozó – szabványügyi bizottság munkájában vett részt. 1998 és 2004 között a geotechnikai tervezéssel foglalkozó Eurocode 7 szabványért felelős Európai bizottság elnöke. A bizottság által összeállított. Eurocode – általános szabályok” szabványtervezet 2004 márciusában az Európai szabványügyi bizottság (CEN) 28 nemzeti bizottságától megerősítő szavazatot kapott.
2005-től (2009-ig) Professor Frank az ISSMGE (Nemzetközi Talajmechanikai és Geotechnikai Egyesület) Európai alelnöke.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2011-ben:
Prof. Dr. Farkas József
okleveles mérnök
Prof. Dr. Farkas József 1944-ben született a Somogy megyei Csoma községben. A dombóvári gimnáziumban érettségizett, mérnöki diplomáját a BME Mérnöki Karán Köztársasági Ösztöndíjjal 1967-ben szerezte meg.
Azóta a Műszaki Egyetem Geotechnikai Tanszékén tanít építő és építészmérnök hallgatókat, kezdetben Széchy és Kézdi professzorok tanársegédjeként, majd adjunktusként, docensként, 1994 óta egyetemi tanárként.
Több évtizedes oktatói tevékenységének meghatározó eleme Széchy Károly klasszikus tárgyának, az Alapozásnak az elmélyült, gyakorlatias szemléletű művelése, de foglalkozott a Talajmechanika, a Földművek, a Földalatti műtárgyak, a Geotechnika, a Mélyalapozás, a Geotechnikai esettanulmányok tárgyak előadásával is, mind az alapoktatásban, mind a szakmérnöki és a mérnöktovábbképzésben. Szereplését a bámulatos memóriára épülő részletgazdag, lebilincselő előadásmód jellemezte, mellyel rendre kiérdemelte a hallgatóság elismerését, többször is elnyerve a kar legjobb előadója kitüntető címet. Négy évig Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült.
1972–ben műszaki doktori, 1983–ban kandidátusi, 1994–ben Ph.D fokozatot szerzett. Ugyancsak 1994–ben védte meg akadémiai doktori értekezését, majd még abban az évben habilitált.
1990-től 20 éven keresztül volt a Geotechnikai Tanszék vezetője. E mellett mind végig aktív részt vevője volt az építőmérnök kar és a BME közéletének. 18 évig az Építőmérnöki Kar dékánhelyettese.
Elkötelezetten foglalkozott a fiatal mérnökök és munkatársai tudományos előre haladásával: 15 doktorandusznak volt a témavezetője. Az elmúlt öt évben 6 doktorandusza szerezte meg a Ph. D fokozatot.
Széleskörű kutatási és tudományszervezési feladatot vállalt. 1990-2006-ig a Magyar Tudományos Akadémia Geotechnikai Kutatócsoportjának a vezetője. Számos nemzetközi együttműködési pályázat és OTKA kutatás témavezetője.
A Magyar Tudományos Akadémia Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Bizottságának tagja, a Talajmechanikai Albizottság elnöke. Tagja volt a Magyar Akkreditációs Bizottság Szakbizottságának is. Az MTA Köztestület Doktori Képviselője, a Sigma Xi Tudós Társaság titkára volt.
Szakmai és tudományos munkássága a Geotechnika területének a teljességét átfogja: Főbb kutatási területei: a résfalas alapozás, felszínközeli talajmozgások, szerves talajok, metróépítés okozta építménykárok. Legendás munkabírását, felkészültségét, intuitív problémamegoldó készségét a pályafutása során készített több ezer szakvélemény jellemzi; így az autópályákhoz, a budapesti metrókhoz, Duna – Tisza és Ipoly-hidakhoz. Napjainkban a Duna-menti (Kulcs, Rácalmás, Százhalombatta) felszínmozgások szakértője.
Fáradhatatlan irodalmi tevékenységéről 6 könyvrészlet, 10 egyetemi és főiskolai jegyzet, 144 tudományos szakcikk tanúskodik. Két elfogadott szabadalma van.
12 évig tagja volt a Nemzetközi Talajmechanikai és Alapozási Egyesület „Landslide” Bizottságának.
1990 óta az Igazságügyi Szakmérnöki Záróvizsga Bizottság elnöke, a bírósági felülvéleményeket készítő Építőmérnöki Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság elnöke. 1995 óta a Magyar Mérnökakadémia tagja.
Szakmai díjai közül a Munkaérdemrend, a Széchenyi emlékplakett, az országos Év Oktatója díj és az Eötvös József díj emelhető ki.
BME visszaemlékezés:
Farkas József professzor messziről indult, és hallatlan szorgalmának is köszönhetően Kézdi Árpád tanítványaként és utódjaként az utóbbi 25 év meghatározó geotechnikai szakemberévé vált. 1944-ben a Somogy megyei Csoma községben született. A dombóvári gimnáziumban érettségizett. Diplomáját a BME Mérnöki Karán Népköztársasági Ösztöndíjjal 1967-ben szerezte meg. Ezután rövid kihagyással a Műegyetem Geotechnikai Tanszékén építő- és építészmérnök hallgatókat tanított, kezdetben Széchy és Kézdi professzorok tanársegédjeként, majd adjunktusként, docensként, 1994-et követően egyetemi tanárként. 1972-ben műszaki doktori, 1983-ban kandidátusi fokozatot szerzett. 1994-ben védte meg akadémiai doktori értekezését, majd még abban az évben habilitált. 1990-től 20 éven keresztül volt a Geotechnikai Tanszék vezetője.
Több évtizedes oktatói tevékenységének meghatározó eleme Széchy Károly klasszikus tárgyának, az Alapozásnak az elmélyült, gyakorlatias szemléletű művelése, de évekig előadta a Talajmechanika, a Földművek, a Földalatti műtárgyak, a Mélyalapozás és a Geotechnikai esettanulmányok című tárgyakat, mind az alapoktatásban, mind a szakmérnöki- és a mérnöktovábbképzésben. Hosszú évekig volt a Geotechnikai Államvizsga Bizottság elnöke. Szeretett oktatni; azt a bámulatos memóriájára épülő részletgazdag, lebilincselő előadásmód jellemezte, amellyel rendre kiérdemelte a hallgatóság elismerését, többször is elnyerve a kar legjobb előadója kitüntető címet.
Szakmai és tudományos munkássága a geotechnika területének teljességét átfogja. Főbb kutatási területei: a résfalas alapozás, felszínközeli talajmozgások, szerves talajok, cölöpalapozások, metróépítés okozta építménykárok, hídalapozások megoldása. Számos nemzetközi együttműködési pályázat és OTKA kutatás témavezetője. Négy éven át Széchenyi Professzori ösztöndíjas volt. Fáradhatatlan irodalmi tevékenységéről 6 könyvrészlet, 10 egyetemi és főiskolai jegyzet, valamint 154 tudományos szakcikk tanúskodik.
Farkas József elkötelezetten foglalkozott a fiatal mérnökök és munkatársai tudományos előre haladásával is, hosszú tanszékvezetői pályafutása alatt tudományos iskolát teremtett. 15 doktorandusznak volt a témavezetője. Csak az elmúlt tíz évben 7 doktorandusza szerezte meg a PhD fokozatot. A PhD, habilitációs és akadémiai doktori eljárásokban rendszeresen töltött be bizottsági elnöki vagy bírálói funkciót.
Legendás munkabírását, felkészültségét, intuitív problémamegoldó készségét a pályafutása során készített több ezer szakvélemény, szakértői vélemény jellemzi. 1990 óta az Igazságügyi Szakmérnöki Záróvizsga Bizottság elnöke, és a bírósági felülvéleményeket készítő Építőmérnöki Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság elnöke is volt.
Tapasztalatait nemcsak a hazai geotechnikai képzésben, a kutatásban, hanem a szabványalkotásban is hasznosította. Megnyerő személyiségével és közvetlenségével sok barátot szerzett, méltán vívta ki a geotechnikai szakma elismerését.
Egyetemi pályafutása során aktív résztvevője volt az Építőmérnök Kar és a BME közéletének: 30 évig az Építőmérnöki Kar Tanácsának, 12 évig a BME Egyetemi Tanácsának tagjaként dolgozott. Tagja és elnöke volt az Egyetem Oktatási Bizottságának, 18 évig az Építőmérnöki Kar dékánhelyettese. Ezek a közéleti tevékenységek is az egyetem iránti mélységes elkötelezettségéről adtak tanúbizonyságot. Széleskörű kutatási és tudományszervezési feladatot vállalt. 1990 és 2006 között a Magyar Tudományos Akadémia Geotechnikai Kutatócsoportjának a vezetője. A Magyar Tudományos Akadémia Szilárdtestek Mechanikája Tudományos Bizottság választott, szavazati jogú és a Magyar Akkreditációs Bizottság Szakbizottságának tagja, több éven át a MTA nem akadémikus közgyűlési képviselője, valamint a Sigma Xi Tudós Társaság titkára volt. A Magyar Mérnökakadémia, a Magyar Mérnöki Kamara Geotechnikai Oktatási Bizottságának tagja és a Minősítő Bizottságának elnöki teendőit is ellátta. Szakmai díjai közül a Széchy-emlékplakett, az Eötvös József-díj és a Széchenyi Professzori Ösztöndíj emelhető ki.
A szakmai közéletnek – itthon és külföldön egyaránt – aktív résztvevőjeként egyetemközi kapcsolatok, úgy, mint a Tempus vagy Erasmus projectek révén számos tanulmányutat tett, rendezvényeken szerepelt. Nemzetközi szakmai konferenciákon szekcióülési elnök, bizottsági tag. 12 évig tagja a Nemzetközi Talajmechanikai és Alapozási Egyesület „Landslide” Bizottságának, továbbá szerkesztőbizottsági tagja volt egy külföldi és három magyar tudományos szakfolyóiratnak.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2010-ben:
Prof. Dr. Márta Doležalová
okleveles mérnök
Budapesten született és itt is érettségizett 1950-ben. 1955- ben ösztöndíjasként kitüntetéssel végezte a Műszaki Egyetem építőmérnöki szakját Odesszában. 1955-1968 között tervező és kutatómérnök Prágában és Moszkvában. 1968-ban védi meg a földgátakban történő repedésképződéssel foglalkozó kandidátusi értekezését.
Szakmai életútja a gyakorlati vízépítési tervezői munka után a professzionális kutatás-fejlesztés és a gyakorlati mérnöki alkalmazások összekapcsolásában teljesedett ki.
Nemzetközileg elismert és nagyra értékelt, meghatározó és kisugárzó tevékenységet folytatott a numerikus módszerek geotechnikai alkalmazásában és fejlesztésében.
1969-1989-ig a prágai Hydroprojekt talaj és kőzetmechanikai osztályának főtanácsadója. Kiemelkedő szerepe volt a nagy csehországi vízi létesítmények építőmérnöki szerkezeteihez, a prágai metró alagúti és állomási műtárgyaihoz kapcsolódó geotechnikai és szerkezettervezési feladatok megoldásában. A perui Macchu Pichu és Mantaro vízierőművekhez kapcsolódó vizsgálatait nemzetközi figyelem és elismerés övezte.
Gyakorlati munkásságának egyik legjellemzőbb vonása a tudományos szigor és igényesség érvényesítése. Ennek elismerését jelentette 1989-1997 között a Cseh Tudományos Akadémia numerikus modellezéssel foglalkozó osztályának vezetői megbízása. Vezető kutatója volt számos nagy nemzeti és EU megbízással támogatott alapkutatási projektnek, a numerikus módszerek geotechnikai térnyerését szolgáló alkalmazott kutatási munkákat irányított.
1970-től folyamatos szakértői tevékenysége kereteit hosszú időn át korlátozták a gazdaságpolitikai rendszeradottságok.
A kezdetben vállalati, majd akadémiai munkacsoportként működő kicsiny szervezet Márta irányításával 1991-től Dolexpert-Geotechnika néven fejlődhetett nemzetközi tervező-tanácsadó céggé. A geotechnikai problémák numerikus vizsgálatával foglalkozó vállalkozás nagy és összetett építőmérnöki szerkezetek tervezését és kivitelezését támogatja, innovatív programfejlesztésekkel segítve a mérnöki munkákat.
A Dolexpert-Geotechnika nagy gátak, alagutak, földalatti terek és bányák körében száznál több esetben készített állapotelemzést, dolgozott ki numerikus modelleket és végzett el vizsgálatokat, adott tervezést és kivitelezést megalapozó javaslatokat. A feladatok mérnöki megfogalmazásában, értelmezésében, a modellek felállításában, a matematikai megfogalmazások mellett a mérnöki érzék és tapasztalat érvényre juttatásában Márta Doležalová egyedülálló képességei tükröződnek.
Szakirodalmi munkásságát 370 publikáció jelzi. A numerikus modellezés, talajmechanikai, kőzetmechanika, geotechnikai tervezés, alagút, esettanulmányok és discontinuum modellezés témakörében nagy nemzetközi konferenciákon vezető szerepeket töltött be, úgy mint főelőadó, meghívott előadó, bíráló, szekció elnök.
A teljesség igénye nélküli felsorolás gazdagsága jelzi a nemzetközi figyelmet és megbecsülést: Innsbruck, 1988, Santander, 1990, Cairns, 1991, Horton, 1992; Új-Delhi 1994, Morgantown, 1994, Wuhan, 1997, Porec, 1998, Udine, 1998, Zágráb, 1999, Budapest, 2000, Tucson, USA, 2001, Gelsenkirchen, 2002, New York, 2004, Bochum, 2004, Torino, 2005 , Brno, 2005, Madrid 2006, Nagybánya 2012
Sikeres munkái között magyarországi feladatok is helyet kaptak. Az UVATERV szakértőjeként már a 80-as évektől támogatta a geotechnikai feladatok megoldására alkalmas véges elemes szoftverek honosítását, tervezői alkalmazásuk kiszélesítését.
Márta Doležalová a mindennapos kutatói-tervezői és cégirányítási feladatok mellett aktív szerepet vállalt az egyetemi oktatásban is. Vendégoktató volt Prágában a Charles University-n, University of Arizona USA-ban. Magyarországon a Miskolci Egyetem Hidrogeológia és mérnökgeológiai tanszék szervezésében mesterkurzust tartott, jegyzetet készített a Numerikus módszerek alkalmazása a geotechnikai gyakorlatban címmel.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2010-ben:
Dr. Balázsy Béla
okleveles mérnök
Kolozsvár melletti Nagyságmáson született 1926. január 23-án. Középiskoláját Gyergyószentmiklóson végezte, ugyanott érettségizett 1944 áprilisában jeles eredménnyel. Ez évben iratkozott be a Budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnöki karára, de katonai szolgálata és a háborús események miatt tanulmányait ténylegesen csak 1947-ben tudta elkezdeni.
Mérnöki diplomáját 1951-ben szerezte meg a hídépítési szakon, de már 1950-ben kezdett dolgozni a 2-es Metro építésénél, ahol dr. Széchy Károly professzor, mint a vállalat igazgatója volt a szolgálati felettese.
Az első munkahelyei a Stadion állomás, a Kossuth Lajos téri állomás, 1953-ban már a Baross téri állomás pajzskamráinak építésénél volt műszaki ellenőr végül a Déli pályaudvari végállomás építését kísérte figyelemmel. A projekt 1955 évi leállításakor a vállalati kalkulációs csoport tagja lett.
1956-ban lépett be a Földmérő és Talajvizsgáló Intézethez (a későbbi FTV) ahol Talajmechanikai szakvéleményezéseket végzett majd alapozásokat, megtámasztó szerkezeteket tervezett, meglévő alapok utólagos megerősítési módjait fejlesztette ki és tette általános gyakorlattá. (pl. besajtolásos talajszilárdítások, sajtolt cölöpözés, a MNB debreceni székháza, Bp.-i Műcsarnok, Egervári kastély stb.).
Franciaországi tanulmányútja során érdeklődése a gyakorlatban is megismert vasalt talajtámfal és főleg a résfalazás és feszített horgonyzás felé fordult, e szerkezetek és technológiák hazai bevezetését és meghonosítását helyezte előtérbe. Statikai alapképzettsége is hozzájárult, hogy speciális alapozásként a héjszerkezeteket is bevonta a sík alapozások körébe (pl. Budapest Szálló). A Rózsadombi SZOT Szálló 120 m hosszú íves épületét mindössze 5 alaptestre alapozta, s ezzel sok vitát kiváltó megoldást alkalmazott egy közismert és régóta folyamatban levő lejtőcsúszás közvetlen közelében.
1963-ban szerzett gazdasági mérnöki diplomát; diplomamunkája az alapozások és mélyépítési szerkezetek költségeinek elemzése volt.
1967-ben hosszabb Franciaországi tanulmányúton vett részt, ahol a résfalazás és horgonyzás újabb alkalmazási lehetőségeit és a kivitelezésükhöz szükséges gépeket tanulmányozta.
1968-től négy éven át Algériában, a magyar kormány kiküldöttjeként szakértői tevékenységet folytatott, elsősorban vasbeton hidakat, kikötői partvédőműveket, mélyalapozásokat tervezett. Meghívott előadóként az Algíri Politechnikai Főiskolán 4 évig statikát, szilárdságtant, vasbeton és feszített beton szerkezeteket adott elő francia nyelven. Előadásainak anyaga 8 jegyzetben jelent meg. Hazatérése után az FTV-ben a Mélyépítési Iroda vezető helyetteseként is rész vett új alapozási módok tervezésében. 1981-ben szerzett egyetemi doktori címet, a „Mély munkagödrök rugalmas és képlékeny alakváltozása” c. értekezésével, amelyben az áltála is tervezett és megvalósult többszintes mélygarázsok által kiváltott mozgásoknak a környezetre gyakorolt hatását vizsgálta.
1979-83 között ugyancsak az FTV-ben ellátta a mélyépítési szakági főmérnöki teendőket. 1983-1990 között ismét Algériában dolgozott, mint szakértő és műszaki egyetemi előadó, az egyetemi diploma zsűri bizottság választott tagja. Az ebben az időszakban tervezett 27 nagy vasbeton hídból ottléte alatt 18 épült meg. Hazatelepülése után elsősorban az országban zajló külföldi beruházásoknál folytatta szakértői tevékenységét, jól hasznosítva francia, német, román, angol nyelvtudását.
Szakmai közéleti tevékenysége keretében évtizedekig tagja volt az Építéstudományi Egyesületnek, vezetőségi tagja volt a Közlekedéstudományi Egyesületnek. 1975-ben tagja volt az ÉVM Tartószerkezet-tervezési Tanácsának, 1976-ban tagja lett a MTA Talaj- és Kőzetmechanikai Bizottságának.
1996-2005 között meghívott előadóként vett részt a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán folyó idegen nyelvű képzésben, francia nyelven adott elő Geotechnikát és Földműveket, előadásainak francia nyelvű jegyzetei 3 kiadást értek meg. Sikeres tevékenységének elismerése jeléül a BME Egyetemi Tanácsa 2005-ben Balázsy Bélának címzetes egyetemi docensi címet adományozott.
Pályája során 80-nál több publikációja jelent meg különböző szaklapokban, magyar, német és francia nyelven. Társszerzője a „Támfalak és Partfalak” című könyvnek, ő írta a Palotás László által szerkesztett „Mérnöki kézikönyv” és a Rózsa László által szerkesztett „Alapozások” kézikönyv több fejezetét.
2001-ben a BME Egyetemi Tanácsa az Építőmérnöki Kar javaslatára tüntette ki arany diplomával 50 éves mérnöki tevékenységének elismeréséül.
Jelenleg, mint a Magyar Mérnöki Kamara tagja részt vesz a Geotechnikai Tagozat egyik bizottságának munkájában. Ugyancsak tagja az ISSMGE Magyar Nemzeti Bizottságának. 2005-ben lett tagja a budapesti 4-es metró pályázati csoportjának, mint a Vinci Construction cég helyi képviselője, 2006-ban pedig ugyanez a cég meghívta az alagutakat építő vállalathoz alagútépítési szakértőnek, és megbízta a Vállalat Info Centerének vezetésével, ahol magyarul, franciául, románul és németül tart ismeretterjesztő előadásokat az építés menetéről.
Sokáig aktívan részt vett a Magyar Szabványügyi Testület geotechnikai munkabizottságának munkájában, ahol az új európai szabványok bevezetésében elévülhetetlen érdemei voltak.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2009-ben:
Prof. Dr. Kovári Kálmán
okleveles mérnök
1937 június 16-án született Budapesten. Budapesten végzett iskolái után a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Karán végzett első év és a forradalom után a svájci Eidgenössische Technische Hochschule hallgatója lett, és itt Zürichben szerzett mérnöki diplomát 1965-ben. 1968-ban Dr. sc. techn. címet nyert.
Tudományos és oktatói munkájával hamar elismerést vívott ki magának és 1980- ban már a zürichi műszaki egyetem (ETHZ) címzetes egyetemi tanára lett. 1990- ben nevezték ki a földalatti építés nyilvános rendes egyetemi tanárává, és ezt a tanszéket vezette 2002-ben történt nyugdíjazásáig. Azóta Professzor Emeritus és tanácsadó mérnöki irodát vezet.
1986-tól 1998-ig a svájci Alagútépítési Egyesület elnöke volt. 1990 és 2003 között az AlpTransit projekt Bázisalagúti Építéstechnológia Munkabizottság elnöke, 2006 – tól a római metró “C” vonalának Tudományos-technikai tanácsadó bizottsága tagja.
1983 és 2001 között az “International Journal for Rock Mechanics and Rock Engineering” tudományos kőzetmechanikai folyóirat főszerkesztője volt, és vezetésével magas színvonalú karaktert kapott a kiadvány. Kutatási területe és világszerte elismert eredményei duzzadó és nagy nyomást kifejtő kőzetkörnyezetben végzett alagútépítéssel kapcsolatosak, mind az építéstechnológia, mind a numerikus modellezés és számítási eljárások terén. Már 1968 óta foglalkozott a kérdéssel, és Freudensteintunnel, valamint a Chienbergtunnel ilyen problémáit mind a tervezés mind az építés során saját műszaki megoldásával, roskadóképes építőelemekkel sikeresen megoldotta. Világszerte alkalmazzák nagypontosságú geotechnikai méréstechnikáját, és eredményes kutatásai voltak az alagútépítési kockázatok kezelése terén is. Mindenféle építési módszerrel foglalkozott a TBM-es alagútfúrástól a lövellt betonos építésig. Ez utóbbi kérdéskörben tartott nagy érdeklődéssel kísért magyar nyelvű előadást a II. Széchy Károly Emlékülésen, Budapesten 1996- ban. Az Új Osztrák Alagútépítési Módszernek nevezett építés-technikáról (NÖT) kifejtett kritikus álláspontja világszerte elismerést is, de vitát is kiváltott.
40 éves tanácsadó mérnöki tevékenysége Brazíliai, a Filippi szigeteken lévő Németországi, Mexikói, Malajziai, Kanadai, Olaszországi, Osztrák, Svájci, és Törökországi projekteket ölelt fel.
Szerzője és társszerzője több mint 150 tudományos és technikai kiadványnak, amelyek felsorolását az ETHZ honlapján (http://www.igt.ethz.ch) lehet megtalálni.
Kapcsolata Magyarországgal mindig élő volt, sok segítséget nyújtott a Svájcban járt magyaroknak, tanszéki munkatársaival is sokszor lehetett magyarul konzultálni. Joggal vagyunk büszkék nagy nevet szerzett kollégánkra.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2009-ben:
Dr. habil Scharle Péter
okleveles mérnök
Scharle Péter 1940-ben született Budapesten polgári családban. Gyermekkorát a Juranics-telepen élte szeretetteljes családban és szociálisan sokszínű környezetben. A Budapesti Piarista Gimnáziumban kapott életre szóló indítást, ott 1958-ban széleskörű műveltséggel, magasszintű természettudományi tudással felvértezve, közösségi elkötelezettséggel „megáldva” valóban éretten érettségizett. E képességei és valamelyest az a körülmény irányították az építőmérnöki tanulmányok felé, hogy a mérnöki pálya kevésbé volt korlátozva az egyházi gimnáziumokban végzettek számára. Az akkor önálló Építőmérnöki és Közlekedési Műszaki Egyetemre járt, s az ottani kiváló teljesítmény mellett jutott ideje arra is, hogy az adódó lehetőséget megragadva a társadalomtudományokban is képezze magát, az egyetemi zenekar második hegedűszólamában játszhasson és élvonalbeli atléta is legyen. És jó ideig, míg azt lehetségesnek mutatkozott, aktív részese maradt a Regnum Marianum mozgalomnak és emblematikus atyák hitéleti közösségeinek. Szakmai pályafutásának első állomása az 1990 előtti időszak közlekedéstervezésének domináns tervezővállalata, az UVATERV volt. Az itt eltöltött 7 évben a budapesti metró szerkezeteinek tervezésében dolgozva megélte a műszaki alkotás szépségét és felelősségét, megismerte a talajkörnyezet és az épített szerkezet kölcsönhatásának összefüggésrendszerét, és megfogalmazódott benne az ennek modellezésére irányuló kutatások jövőképe. Ennek megkezdésében fontos állomás volt a BME Mérnöki Matematika Szakmérnöki képzésének 1970-es elvégzése, melynek záródolgozatát egyetemi doktori értekezésként fogadták el. 1971 és 1974 között tudományos aspiránsi ösztöndíjat kapott. Szabó János a tartószerkezetek és Széchy Károly a geotechnika akadémikus professzorainak vezetése alatt az építőmérnöki mechanika világában az elsők között, a geotechnika területén elsőként foglalkozott idehaza a végeselem-, vagy ahogy akkor találóan hívták, a mozaikmódszer hazai alkalmazási lehetőségeivel. Eközben 4 hónapos angliai, 2 hónapos szovjetunióbeli tanulmányúton kiváló egyetemeken gazdagíthatta ismereteit. „Építőmérnöki kontinuumfeladatok numerikus vizsgálatának néhány kérdése” című kandidátusi értekezését 1977-ben védte meg. 1974 és 1984 között az Építéstudományi Intézetben vezette a témakör művelésére szervezett kutatócsoportot, és ért el eredményeket a módszer fejlesztésében, mérnöki alkalmazásában és oktatásában. Ennek későbbi összefoglalása a Páczelt Istvánnal írt „A végeselem-módszer a kontinuummechanikában” című könyve. Emellett az ÉTI-ben a talajmechanika számos további területén folytattak magasszintű kutató-fejlesztő tevékenységet, Pálossy Lászlóval és Szalatkay Istvánnal írt, később angolul is megjelent Földtámfalak (Earth walls) című könyvük az első volt a tárgyban. A mechanikaitalajmechanikai kutatásoktól később sem szakadt el: a BME Mechanika tanszéki kutatócsoportjában a „Termodinamikai megfontolások érvényesítése szemcsés anyagok mechanikai modelljeiben” című témán dolgozott. 1984-ben az Építőipari és Városfejlesztési Minisztériumba hívták az építőipar K+F tevékenységének irányítására, majd a minisztériumok többszöri összevonása után feladatköre kiterjedt a közlekedés, a hírközlés és a vízépítés fejlesztésének szervezésére is. Fejlesztési főosztályvezetőként az ágazatpolitikák, stratégiák, prioritási irányok, projektek kialakítását koordinálta, a tárca-szintű műszaki oktatás és szabályozás fejlesztését irányította és ellátta Magyarország nemzetközi képviseletét több szakmai részterületen. Államigazgatási tevékenysége 1994-ben a KHVM közlekedési helyettes államtitkári feladatkörében tovább bővült. 1997-ben a politikai széljárás változása hátralépésre késztette, elébb miniszteri főtanácsadó lett, majd 1998-ban elhagyta az államigazgatást. Pályafutásának fő színtere a felsőoktatás lett. 1971 óta tanított már külsősként a Budapesti Műszaki Egyetemen, elsősorban az Építőmérnöki Kar Mechanika Tanszékén a Mechanika és a Tartók statikája tárgyakat, majd már címzetes docensként Végeselem módszert és Kutatásmódszertant a szakmérnöki képzésben. Később főállásához kapcsolódóan közlekedéssel foglalkozó tárgyakat is tanított, angol nyelven is. Többször került szóba, hogy főállású docensként, professzorként, tanszékvezetőként a Műegyetemre kerüljön, 1997-ben itt habilitált is, de a szándékokat mindig keresztezték változékony indíttatású ellenérdekeltségek. 1998-ban a Széchenyi István Főiskolán lett egyetemi tanár és tanszékvezető, majd rektorhelyettes is, és sokat tett azért, hogy az intézmény egyetemmé válhasson. Közben a klasszikus tárgyak (Szilárdságtan, Mélyépítés) oktatása mellett több új tantárgy (Mérnöki tervezési módszerek, Települési infrastruktúra, Mérnök és társadalom, Mérnöketika) megformálásában és oktatásában kamatoztatta a mérnökségről begyűjtött és továbbgondolt, páratlanul széleskörű ismereteit. Mindezen tárgyakat angol nyelven is oktatta, és a doktori képzésben is meghatározó szerepet játszott, témavezetőként és tantárgyfelelősként egyaránt. 2010 óta professzor emeritusként folytatta egyetemi tevékenységét. „Fizetett” munkái mellett elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar tudományos és műszaki közélet „rendszerváltoztatásában”. Alapítója és vezetője volt számos szervezetnek, és megannyi invitálta tagjai közé, hogy hasznosítsa ötleteit és tanácsait. A legismertebbek a Magyar Mérnöki Kamarában 30 éven át betöltött szerepei voltak, egyebek mellett elnökségi tag, alelnök, a BPMK elnöke volt. A tudomány- és oktatásszervezés világából emeljük ki, hogy a Magyar Tudományos Akadémia több szakbizottságának és köztestületének is régóta aktív tagja, és akkreditációs, doktori és habilitációs eljárások felelős szereplője volt több intézményben. Alapítója és 15 éven át elnökségi tagja volt a Magyar Mérnökakadémiának is. Számos nemzetközi szervezetben is dolgozott, köztük az Európai Közlekedési Szövetségben (AET), 1998-99-ban a Council tagjaként is, valamint a Nemzetközi Talajmechanikai és Geotechnikai Egyesület (ISSMGE) bizottságaiban, s a szervezet Magyar Nemzeti Bizottságát 2000 és 2005 között elnökölte is. A hitvilág megújításában is talált feladatot, a Magyar Pax Romana-ban 1995-től tagként, 3 éven át alelnökként, 2004 és 2010 között elnökként, a Keresztény Vezetők és Üzletemberek Társaságában 2003 óta tagként, 2008 és 2013 között alelnökként dolgozott. Tevékenységét kitüntetések sorával ismerték el: Kiváló Munkáért (1980), Eötvös Loránd díj (1989), Baross Gábor díj (1993), ÉTE-díj (1997), Zielinski Szilárd díj (2004), a Magyar Köztársaság Középkeresztje (2005), Pro Universitate (2011), Pro Magyar Pax Romana (2013). Fejezzük be a pályarajzot a feleségéről és a gyermekeiről, unokáiról szóló bekezdéssel, családi keretbe foglalva így azt, s ezzel is kifejezve, amit Scharle Péter előadásban és írásban is megfogalmazott: a házasság féltve őrizendő entitás, a szeretet táplálója, a belső béke bázisa. Tegzes Erzsébettel egyetemistaként ismerkedtek meg, 1964-ben kötöttek házasságot, ő gépészmérnök lett, és a kezdetektől műegyetemi oktatóként dolgozott. „Közös vállalkozásukban” két lányuk és egy fiuk született, akik szintén sikeres értelmiségi pályát tudhatnak magukénak. Öt unokájukban, akik közül a nagyobbak is követték már a nagyszülői-szülői példákat, az elmúlt években már csak a nagypapa gyönyörködhetett
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2008-ban:
Nagy János
okleveles mérnök
Nagy János 1938-ban született Budapesten. Építőmérnöki oklevelét 1964-ben szerezte meg a Budapesti Műszaki Egyetemen. A Budapesti Műszaki Egyetem címzetes egyetemi docense.
Mintegy öt évig a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat tervezőjeként dolgozott. 1968-tól a Vízügyi Építő Vállalatnál, illetve annak jogutódjánál a VÍZÉP Mélyépítő Kft-nél dolgozik különböző beosztásokban, közel tíz éve a társaság elsőszámú vezetőjeként igazgatói beosztásban.
Mind a tervezői, mind a kivitelezést irányítói munkája példaértékű, meghatározó személyisége a magyar mélyépítési kivitelezési szakmának. Számos nagy jelentőségű mélyépítési feladat, műszakilag kiemelt igényességű műtárgy kivitelezésének irányítását végzi, kivitelezési munkákhoz kapcsolódó tervezési feladatokat vezető tervezőként is irányítja.
Mélyépítési műtárgyak sokaságának tervezése fűződik a nevéhez (a Budapest körszálló alapozása, a keszthelyi Helikon szálló alapozása, Komjádi uszoda, Duna-parti szállodák munkatér-határolása és alapozása (Hyatt, Fórum), magyarországi kikötők, Duna-ház, Mamut 1-2, MOL különböző ipari létesítmények stb.
Kivitelezést irányító tevékenységéből a teljesség igénye nélkül az alábbiakat emeljük ki:
Duzzasztóművek (Kisköre, Dunakiliti), Kikötők (Szeged, Baja, Győr-Gönyü)
Ipari létesítmények (MOL talajvízvédelmi védvonal, MOL késleltetett kokszoló üzem, Dunai Vasmű vagonbuktató, szennyvíztisztítók, víztornyok); Középületek mélyalapozása (Est-West Astória Irodaház, Duna Ház, ORFK-BRFK Központ, Raiffeisen Bank Székház, Mammut 1-2 Üzletközpont).
Oktatói tevékenysége rendszeres az építőmérnöki egyetemi képzés elméleti és gyakorlati területén. Előadások tartásával, illetve szakkonzulensként vezeti be a mérnökhallgatókat a mérnöki munkába, elősegíti, hogy figyelmük nyitott legyen minden új kihívásra.
Szakmai publikációi jól példázzák a tudományos elmélet és a napi gyakorlat összekapcsolásának lehetőségét és szükségszerűségét. Olvasmányos, közérthető nyelven képes a legbonyolultabb mélyépítési műtárgyak tervezését, kivitelezését elemezni, az ott nyert tapasztalatokat mindenki számára közkinccsé tenni.
Szakmai felkészültsége, szerény, de határozott egyénisége, segítőkészsége révén a teljes szakma elismerését élvezi.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2007-ben:
Prof. Dr. Jesenák Ján Pavel
okleveles mérnök
Jesenák Pál 1936. január 8-án született Budapesten. A gimnáziumi érettségije után 1946-ban nyert felvételt a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetemre, ahol az építőmérnöki karon szerzett diplomát. Az egyetem vízépítési tanszékén kezdett dolgozni, vezetője volt a talajmechanikai laboratóriumnak, majd 1987-től egyetemi tanár a mélyépítés elmélete és szerkezetei tanszéken.
Tudományos érdeklődése nagyon sokrétű volt, disszertációit „A talaj vákuumos víztelenítése”, majd a „Geotechnikai modellezés” témakörökből írta. Miközben a geotechnika számos gyakorlati területét művelte sikeresen, érdeklődése egyre inkább a geotechnikai modellezés fordult, ahol nemzetközileg is elismert eredményeket ért el. Különösen foglalkoztatták az interdiszciplinális – az építőmérnöki és a mérnökgeológiai feladatok – komplex megoldásai. A kutatómunkában a szlovák egyetemeken túl állandó kapcsolatot tartott a budapesti, prágai, brünni műszaki egyetemekkel, akadémiai intézetekkel és más tudományos műhelyekkel.
Tudományos munkássága eredményeit az építőmérnöki oktatásban kamatoztatta. Továbbképző kurzusokat tartott építészeknek és mérnökgeológusoknak.
Számos tankönyv, egyetemi jegyzet és több mint 50 szakcikk szerzője.
Aktív résztvevője volt a szakmai közéletnek, hazai és nemzetközi konferenciáknak, tudományos bizottságoknak. Különös fontos volt számára a fiatal mérnökök szakmai fejlődésének támogatása. Ennek kiemelkedő állomása volt a fiatal geotechnikusok számára 1997-ben a Magas-Tátrában szervezett nagysikerű konferencia, melynek több magyar résztvevője is volt.
Jesenák professzornak szívügye volt a két ország mérnökei, geotechnikus szakemberei közti kapcsolatok ápolása és erősítése. Ezt a törekvését előadások, kölcsönös látogatások, kutatási feladatok közös művelése jelzik. Tiszteletbeli tagja volt a Magyar Mérnöki Kamara Geotechnikai Tagozatának. Aktív szakmai barátságokat épített, szívesen látott vendége volt a Tagozat baráti rendezvényeinek. 2006-ban bekövetkezett halála a magyar geotechnikus társadalomnak is vesztesége.
2007-ben a Széchy Károly emlékdíj korábbi kitüntetettjeinek ajánlására a Geotechnikai Tagozat egyhangúan úgy határozott, hogy élve a 2006-ban, az érdemes külföldi szakemberek kitüntetésére vonatkozóan teremtett lehetőséggel, Jesenák Pál professzor részére posztumusz Széchy Károly emlékplakettet adományoz.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2007-ben:
Dr. Szepesházi Róbert
okleveles mérnök
1951-ban született. A szombathelyi középiskolai évek után a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmémöki Karán szerzett oklevelet 1976-ban. A győri Közúti Igazgatóságán dolgozva kapta a meghívást Varga László professzortól a Győrött, akkor induló Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola Geotechnikai Tanszékére. Oktatói és tudományos tevékenysége itt, Varga László iskolájában bontakozott ki, és mestere nyugalomba vonulása után a rá háruló vezetői feladatokat is sikeresen látta el. 1992 és 1994 között a Geotechnikai és Környezetvédelmi Tanszék vezetője, jelenleg a Szerkezetépítési Tanszéken a Geotechnika tárgy- csoport vezető oktatója, főiskolai docens. Intézeti igazgatóhelyettesként aktív szerepet vállalt nemcsak tantárgyai, hanem az egész építőmérnöki szak tan- terveinek rendszeres megújításában, ezzel hozzájárult a győri főiskola egyetemmé válásához is.
A Budapesti Műszaki Egyetemen 1981-ben geotechnikai szakmérnöki oklevelet, ugyanitt 1992-ben a talajok kezdeti feszültségi állapotáról írott értekezésével egyetemi doktori címet szerzett. Oktatóként nagy hangsúlyt helyez a naprakész ismeretekre, a gyakorlatban hasznosítható tudásra. Jegyzeteit, példatárát a felsőfokú képzésben és (a mérnökirodákban) országszerte használják. Legkiválóbb végzős hallgatói szép sikereket értek el különböző pályázatokon. Tanítványaitól szigorúan megköveteli az önálló, kitartó munkát, de mindenekelőtt a logikus gondolkodást várja el. Kutatás – fejlesztési, tervezői és szakértői tevékenysége elsősorban a talajmodellek alkalmazása, a cölöpök tervezése, a földművek tervezése és a talajerősítés területére terjed ki. Vezető szerepet tölt be az európai szabványok honosításában, a Nemzeti Alkalmazási Dokumentumok elkészítésében, kiegészítő hazai előírások kidolgozásában. A cölöpteherbírás számítása és a próbaterhelések értékelése, valamint a hagyományos és erősített földművek tervezése, kivitelezése, károsodása témakörében elért kutatási eredményeit és szakértői tapasztalatait tanulmányok, hazai és nemzetközi konferenciákon tartott előadások sora ismerteti. Közleményeit a fajsúlyos tartalom, tárgyszerű megfogalmazás, olvasmányos stílus kedvelői megkülönböztetett figyelemmel várják és fogadják.
Kiemelendő még az elméleti megoldások és a professzionális gyakorlati munka összekapcsolásával végzett tevékenysége elsősorban az autópályák építésében, kiemelt alapozási projektek megvalósításában és ismert káresetek tisztázásában. A szakmai közélet aktív szereplője, több szakmai szervezet vezetőségében és rendezvények szervezőjeként vállalt meghatározó szerepet.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2007-ben:
Heinz Brandl
okleveles mérnök
Professzor Heinz Brandl 1940.06.29-én született Znojmoban (ma Cseh Köztársaság). 1963-ban szerzett építőmérnöki diplomát (M.Sc.) a Bécsi Műszaki Egyetemen, majd ugyanott kitüntetéssel (summa cum laude) nyerte el a Dr. Techn. (Geotechnika) fokozatot 1966-ban. 1963-tól 1966-ig tanársegéd a Bécsi Műszaki Egyetem Alapozási és Talajmechanikai Intézetében, majd adjunktus és a Talajmechanikai Laboratórium vezetője.
1971-ben nevezték ki docensnek, de megvált az egyetemtől, hogy az átfogó szakmai gyakorlat és az alkalmazott kutatás területén tevékenykedjék tovább önálló szakértőként különböző ausztriai és külföldi építési munkákon.
1977-ben H. Brandlt kinevezték a Talaj- és Kőzetmechanika és Alapozás (beleértve az Alagútépítést is) egyetemi tanárának a Grazi Műszaki Egyetemen. 1978 és 1981 között a vezetője volt a Grazi Geotechnikai Intézetnek, 1981 és 2008 között pedig egyetemi tanár a Bécsi Műszaki Egyetemen, és annak a Talajmechanikai és Geotechnikai Intézetnek vezetője volt, melyet még Karl Terzaghi professzor alapított 1928-ban.
Brandl professzor alkotó tevékenysége felölel mintegy 415 tudományos közleményt, benne 21 könyvet, némelyikét 16 idegen nyelvű kiadásban. Ezek témái olyan széles területekre terjednek ki, mint laboratóriumi és terepi vizsgálatok, talaj- és kőzetmechanika, alapozás, rézsűbiztosítás, földművek, alagutak, földalatti vasutak, műemlék-épületek helyreállítása, út- és vasútépítés, vízépítési műtárgyak, környezetvédelem (feltöltések és lerakók, barnaszén fejtések rendezése), geoműanyagok, geotermikus mérnöki feladatok stb. Irodalmi munkássága kiterjedt a mérnöki szakma filozófiai és etikai aspektusaira is.
- Brandl, szakmai tevékenységének kezdetétől fogva, igyekezett áthidalni az elmélet és a gyakorlat közötti szakadékot. Felelőse mintegy 3500 építőmérnöki, geotechnikai és környezetvédelmi project megvalósulásának Ausztriában éppúgy, mint másutt: pl. 70 m magasságot is elérő megtámasztó szerkezetek, magas autópálya-töltések (135 m-ig), veszélyes rézsűk stabilizálása, hidak mozgásveszélyes területen, talajok mélységbeli megerősítése, magas épületek alapozása, erőművek, építés kedvezőtlen talajviszonyok között (szeizmikus területek, felszínsüllyedések). Az által, hogy kialakított egy fél-empírikus tervezési módszert és alkalmazta a számított kockázat elvét, nemcsak jelentős költségcsökkentést ért el, hanem sikerült kiaknáznia a mérnöki tevékenységében rejlő számos lehetőséget átfogó kutatás céljára, mely aztán sok elméleti és gyakorlati újításban öltött testet. Gyakorlati tapasztalata magában foglal talaj- és kőzetvizsgálatokat, általános- és részlettervezést és számításokat, kivitelezést, szakértést, építés-managementet és ellenőrzést, általános felügyeletet, hosszú távú monitoringot és helyreállítási munkákat.
Brandl professzor 1968 óta világszerte folytat aktív tevékenységet, mint elnök, főelőadó, state-of-the-art előadó, vitavezető vagy paneltag számos nemzetközi konferencián a geotechnika, út-és hídépítés, környezetvédelem, geoműanyagok stb. szakterületein. Mostanáig mintegy 450 alkalommal szerepelt meghívott előadóként.
Brandl professzor európai elnöke volt a Nemzetközi Talajmechanikai és Geotechnikai Egyesületnek (ISSMGE) az 1997-2001 közti periódusban. 1972 óta elnöke az Osztrák Talajmechanikai és Geotechnikai Egyesületnek. E mellett a 70-es évek óta elnöke vagy vezetőségi tagja számos nemzetközi szakmai bizottságnak a geotechnika, útügyi és közlekedési kutatás, hulladékelhelyezés és területrendezés, vízerő-hasznosítás és geoműanyagok szakterületein. Tagja volt továbbá a világszerte rendezett számos nemzetközi konferencia tanácsadó testületének, tudományos bizottságának és cikkminősítő bizottságának, és tagja nemzetközi tudományos folyóiratok szerkesztőbizottságának.
Nemzetközi tevékenysége a mai napig az összes kontinens 58 országára terjedt ki.
1992-ben Brandl professzort a Belga Királyi Tudományos Akadémia külföldi tagjának választotta. 1997 óta tagja a New York-i Tudományos Akadémiának. Számos nemzeti és nemzetközi kitüntetés, tiszteletbeli doktori cím és más elismerés birtokosa. 2001-ben az év Rankine előadója. A leghosszabb ideig regnáló elnöke volt az 1848-ban alapított Osztrák Mérnökök és Építészek Egyesületének.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2006-ban:
Dr. Szilvágyi Imre
okleveles mérnök
A BME Mérnöki Karán 1942-ben végzett, majd Jáky professzor tanszékére került. Már ekkor nagyszabású tervezési munkákban vett részt, mint a Szeretfalva – dédai vasút csúszásvizsgálata, az akkor tervezett második, Nagyvárad tér – Berlini tér között földalatti vonal talajvizsgálata, a Fűzfői vasútvonal egy szakaszának a Balatonba áthelyezése, több repülőtér talajvizsgálata.
A háború után ismét a műegyetemen dolgozott, Jáky professzor halála után az „Alagútépítéstan” tárgy előadója, ekkor írta első jegyzetét.
1958-tól a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál dolgozott. 1963-ban megvédte az „Alagutak körüli kőzetfeszültségek” című kandidátusi disszertációját. Ebben az időszakban, mint vezetőtervező részt vett számos nagylétesítmény tervezési munkáiban – Dunai Vasmű, Dunaújváros lakótelep, Százhalombatta Erőmű, Váci és Bélapátfalvai cementgyár, Hollóházi porcelángyár, Salgótarjáni Üveggyár, Ajkai timföldüzem, Miskolc Avas beépítés. Elkészítette több város mérnökgeológiai térképét – Debrecen, Szolnok, Hajdúszoboszló, Pécs, valamint Budapest csúszásveszélyes területeinek vizsgálatát, Tihany területrendezésének mérnökgeológiai vizsgálatait. Ugyanakkor szakmai továbbképzésére is nagy gondot fordított, cikkeket és könyv részleteket írt, díjakat nyert el az Építési Minisztérium pályázatain (Építkezés alábányászott területen, építkezés feltöltésen, térfogatváltozó talajon való építés), e témakörökben több szabadalmat is benyújtott.
A hazai munkák mellett aktívan részt vett az export munkákban (NDK lakásépítések, Szovjet gázvezeték, Razdan erőmű), valamint több afrikai tervezésben (algériai iskolák, kórházak, marokkói silók, tunéziai közművek, iraki raktárak).
1986-ban, mint vállalati szakági export főmérnök ment nyugdíjba. Termékeny pályafutása során neve a szakmában fogalommá vált, kiváló elméleti tudását nagyszerű gyakorlati érzék és nagy tapasztalat ötvözi.
Munkássága során végig elkötelezte magát az egyetemi oktatásnak. Időben felismerte a mérnökgeológia fontosságát a geotechnikában, a Tudományegyetemen 1953 és 1990 között előadta a „Műszaki Földtan” című tárgyat, ehhez jegyzetet írt, az egyetem címzetes docense volt. Szuggeszív előadói tudását tanítványai a mai napig emlegetik, ha neve elhangzik.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2005-ben:
Mecsi József
okleveles mérnök
Mecsi József 1945. október 8.-án született Nagykanizsán. Építőmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte 1969-ben. Egy éves kivitelezés-irányítási tevékenység után 1970- től másfél évtizeden át a BME Geotechnikai Tanszékén a MTA Müszaki Mechanikai Kutatócsoport tudományos munkatársa. A nappali és a szakmérnöki tagozatokon a Talajmechanika, Földművek, Alapozás, Földalatti műtárgyak tantárgyak előadója, gyakorlatvezetője. Meghívott előadó volt a Miskolci Egyetem Földtudományi Karán, 2004-től a PTE Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar oktatója, majd egyetemi tanára, 2005-2008-ig a kar dékánja volt. Dékáni munkásságának kiemelkedő szerepe volt a pécsi építőmérnök egyetemi szak beindításában és meghonosításában. A kar tudományos életének egyetemi szintre emelésében, valamint a Breuer Marcell Doktori Iskola eredményes működésében.
Dolgozott a Vízügyi Építő Vállalat műszaki tanácsadójaként, majd saját céget alapított, 1991-től a ME-SZI Mérnök Szakértői Iroda Kft ügyvezető igazgatója.
Szakmai tevékenysége elsősorban geotechnikai, alapozási-szerkezeti kérdésekhez kapcsolódik, jelentős külföldi és hazai mélyépítési szerkezetek, talajerősítések és műtárgyak tervezője. Közel ezer szakvéleményt – geotechnikai tervet készített épületkárosodások, felszínsüllyedések, mélygarázsok, gátszakadások, alagútbeomlások, új mélyépítési technológiák témakörben. Kiemelt szakterülete az építmények káreseteinek vizsgálata, elemzése volt.
Kutatómunkájának eredményeit számos tudományos közleményben, könyvben, szakmai cikkben foglalta össze. Az összes publikációk könyvek, folyóirat és konferencia cikkek, nemzetközi konferencia előadások száma több mint 180, többségük idegen nyelven. A független hivatkozásai száma több mint 100.
Tudományos tevékenysége során számos nemzetközi tudományos konferenciának volt vezető előadója és szervezőbizottsági tagja. Referálóként a Nemzetközi Alagútépítési Szövetség (ITA) Világkonferenciáján, generál riporterként (Moszkva 2010), panel előadóként, európai, Duna- európai és világkonferenciákon: Hamburg, Tokió, Shanghai, Constanza, Ljubjana, Pozsony színhelyeken.
Alapítója volt az MMK Geotechnikai Tagozatának, tagja a Magyar Akkreditációs Bizottság plénumának, elnöke az Építő- Építészmérnöki és Közlekedési Tudományági Bizottságnak. Eredményes szakmai munkásságának elismeréséül részesült Széchenyi professzori ösztöndíjban, Hollán Ernő Mérnök díjban, kiemelkedő szellemi alkotása díjban, Pro Facultate Renum Metalicarum és Award of Appreciation for superior ledership in Engineering education díjakban.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2004-ben:
Dr. Greschik Gyula
okleveles mérnök
okl. mérnök, a műszaki tudomány kandidátusa, egyetemi tanár, GRG Mérnöki Iroda Kft. ügyvezetője
1936-ban született Budapesten, s itt az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen nyert mérnöki diplomát 1959-ben. Attól kezdve 1986-ig a METRÓBER, a KÉV-METRÓ, majd az FTV mérnöke volt egyre magasabb vezetői beosztásokban. 1987-től egy ausztriai, majd egy USA-beli konzultáns cég tervezőmérnökeként, 1991/92-ben az EXPO’96 Világkiállítás műszaki igazgatójaként dolgozott. 1993-ban a BME-n egyetemi tanárrá nevezték ki, majd a Debreceni Egyetem egyetemi tanára volt.
Jelenleg (2014.) az általa 1990-ben alapított GRG Mérnöki Iroda Kft. műszaki vezetője, a Mott Mac Donald tanácsadó szakértője és a Budapesti Közlekedési Központ felügyelőbizottságának elnöke.
Több mint 50 éves mérnöki pályafutása bel- és külföldön a mérnöki alkotások szinte egész területére, de elsősorban a mélyépítés, a geotechnika különböző ágaira terjed ki. Számos hazai nagyberuházás (Erzsébet-híd, Avas-lakótelep, Diósgyőri Acélmű, Paksi Atomerőmű) geotechnikus közreműködője, szakértője. A legtöbb sikert az alagútépítés területén aratta, a budapesti, washingtoni, sanghaji, ankarai, izmiri metróépítésben, a pozsonyi, portlandi és a calcuttai gyorsvasút egyes előkészítő munkáiban, az USA és Törökország területén autópálya alagutak tervezésében felelős szerepe volt. Peruban és Jemenben közúti alagutak építését, rehabilitációját tervezte. A jelenlegi hazai alagútépítési projektek előkészítésében is jelentős része van. 12 találmány, szabadalom szerzője, melyek többsége szintén az alagútépítéshez kapcsolódik. Nemzetközileg is elismert mérnöki munkáját a FEANI 1992-ben az European Engineer címmel ismerte el.
Tudományos tevékenysége is hasonló rangú. 1975-ben doktorált a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd ugyanitt kandidált, s 1996-ban a Ph.D. fokozatot is itt nyerte el. Mintegy száz, nagyrészt idegen nyelven írt tudományos közlemény, önálló kiadvány, jegyzet fűződik a nevéhez. Számos konferencián tartott magyar, német, angol és orosz nyelven előadásokat. 1983-ban c. egyetemi docens, később egyetemi tanár lett a BME-n, majd 2004-ben a Debreceni Egyetemen. 1994-ben az ankarai Middle East Technical University vendégprofesszoraként alagútépítést oktatott. Meghívottként a győri, a miskolci és a budapesti egyetemen tart előadásokat esetenként.
Szakmai közéleti tevékenysége szinte egyedülálló, demokratikus gondolkodása, konszenzuskereső magatartása, kommunikációs készsége, fáradhatatlansága egyesületek, társaságok nélkülözhetetlen tagjává és vezetőjévé tette. A Tanácsadó Mérnökök és Építészek Szövetségének alapító tagja, a Mérnöki Kamara egyik meghatározó személyisége, Országos Etikai és Fegyelmi Bizottságának tíz éve elnöke. Az ISSMGE és az ITA hazai szervezetének volt elnöke, nemzetközi munkabizottságainak tagja. Az ISRM (Nemzetközi Kőzetmechanikai Társaság), a IAEG (Nemzetközi Mérnökgeológiai Társaság) Magyar Nemzeti Bizottságainak tisztségviselője, volt, ma a MFT tiszteleti tagja, a MAE tiszteleti elnöke.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2003-ban:
Lazányi István
okleveles mérnök
okl. mérnök, ny. egyetemi docens, Széchy Károly munkatársa, a Magyar Mérnöki Kamara Geotechnikai Tagozatának tiszteletbeli elnöke
1927-ben született Püspökladányban. A középiskolát Debrecenben a Piarista Gimnáziumban végezte, majd a háborús éveket követően egy évig az Államvasutaknál dolgozott. Mérnöki diplomát 1950-ben szerzett a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Karán.
Az egyetem elvégzésétől egészen nyugdíjazásáig munkahelye a BME Geotechnikai Tanszéke volt. 1958-ban adjunktussá, 1975-ben egyetemi docenssé nevezték ki. Oktatta az Alagútépítés, Földművek és Talajmechanika tárgyakat. Számtalan egyetemi jegyzet szerzője. 1978-1979 között gazdasági dékánhelyettes, míg 1990-1994 között tudományos dékánhelyettes volt az Építőmérnöki Karon.
Munkássága elismeréseként megkapta a Jáky József emlékérmet, és 2003-ban a Széchy Károly emlékdíjat. Az egyetemi oktatást és kutatást segítő tevékenyégéért és évtizedeken átívelő munkájáért BME József Nádor Emlékérem elismerésben részesült.
A BME-n végzett öt évtizedes oktatói, kutatói és szakértői munkásságát három afrikai szakértői tevékenységgel szakította meg: 1964 és 68 között UNESCO szakértőként Ugandában és Kenyában műszaki főiskolákat szervezett, 1979 és 84 között TESCO szakértőként Nigériában egy állami vállalat geotechnikai osztályát vezette, 1989-90-ben a TRANSINVEST cég alkalmazásában Ugandában szakértő volt egy nemzetközi főút építésén. Mindenütt nagy elismerést szerzett, és ezek révén olyan tudással gazdagította a BME oktatását, amelyeket a rendszerváltoztatás előtt csak nagyon kevesek birtokoltak, és amelyek hasznosítására a rendszerváltoztatás idején oktatási dékánhelyettesi pozíciót vállalt. Az Egyetem szenátusa vasdiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.
Kutató és gyakorlati munkája széleskörű, főleg földművek-töltések, mélybevágások, külszíni fejtések, autópályák és vasútvonalak alépítményei állékonysági és geotechnikai kérdéseivel foglalkozott és számos ilyen cikke jelent meg.
Nemzetközi európai geotechnikai szabványok (Eurocode) hazai meghonosításában is döntő szerepet vállalt 2004 és 2016 között. Az Eurocode 7 szabványok fordítása mellett, a fordítások lektorálását is magára vállalta, valamint az összes egyeztető tárgyalásokon is fáradhatatlanul és elkötelezetten vett részt. A magyar szövegek minőségében ott vannak az oktatói és szakértői tapasztalatai, valamint hiánytalan angol szaknyelvbeli tudása mellett imponáló anyanyelvi készsége, frappáns fordítói képessége.
A rendszerváltozás idején a szakma „közfelkiáltással” a szakterület vezetőjévé tette, noha ő ekkor is ódzkodott a pozícióktól. Az akkor alakult Magyar Mérnöki Kamara Geotechnikai Tagozatának első elnökévé választották, ahol megnyerő tulajdonságaival, bölcsességével, tapasztalataival sokat tett a szakma megszervezéséért, elismertetésért. Később a Magyar Mérnöki Kamara Geotechnikai Tagozatának örökös elnökeként is végig segít az elnökség munkáját. A szakmai közéletben is olyan volt, mint oktatóként és szakértőként, köszönettel tartozunk neki azért, hogy szakterületünket ma is a demokratikus szellem jellemzi, amit sok más terület irigyel.
A magasszínvonalú képzést szolgálta azokkal a kiváló szakkönyvekkel is, melyeket Kézdi Árpád műveiként ismerünk, de amelyekről megjelenésük idején tudható volt, hogy azokban óriási része volt Lazányi István sokoldalú közreműködésének. Az akkor adott lehetőségeket alázattal elfogadva, önfeláldozóan lemondott a személyes szerzőségről és a tudományos előremenetelről, noha szakmai tájékozottságának széleskörűsége, gondolkodásának mélysége méltóvá tette volna ezekre.
Szaktudását gyakran igényelte a hazai szakma, tanácsai sok bonyolult feladat megoldását segítették, szakértői állásfoglalásait vitás és peres ügyekben mindenki elfogadta. Példát adott ebben is azzal a megközelítésmóddal, amely hasonló volt az oktatóihoz: tisztelte a kollégák munkáját, megérteni kívánta döntéseik indokait, a segítőkészség vezérelte mindvégig.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2002-ben:
Dr. Boromissza Tibor
okleveles mérnök
Több mint ötvenéves eddigi pályafutása az elmélet, gyakorlati ismeretek és tapasztalat szerencsés együttese. 1927. február 12-én született Esztergomban. Diplomáját 1950-ben szerezte, 1950-53 között szakaszmérnök volt az Államépítészeti Hivatalnál, majd ennek jogutódjánál. Itt tervezési munkákat végzett az útépítés-fenntartás szakterületen. Ezután kutatómérnökként a KPM Aszfalt és Talajmechanikai Laboratóriumában, majd jogutódjában az Útügyi Kutató Intézetben alapvető fejlesztési munkákat végzett, elsősorban az útpályaszerkezetek méretezésével, vizsgálatával kapcsolatban.
1968-ban útépítés és geológia témakörben védte meg doktori disszertációját. 1972-től tudományos osztályvezetőként, majd főosztályvezetőként meghatározó kulcsembere volt szakmájának.
Áttekintve Boromissza Tibor érdemeit, melyek egyértelművé tették a széles szakterületünk egyöntetű megbecsülését kifejező díj odaítélését, külön ki kell emelnünk:
- Rendkívül széleskörű tudományos munkásságát, mely a gyakorlatban érvényesült; Útpályaszerkezetek teherbírása, fagy és olvadási károk elleni védekezés, úthibák, utak geotechnikai problémái jelzik a kulcsszavait a kutatásainak. Kutatásairól, eredményeiről 76 tanulmánya, 66 tudományos kutatási jelentése jelent meg és 40 könyvrészlet, könyv, kiadvány írása fűződik nevéhez.
- Igen aktív ismeretterjesztő munkát végzett, elsősorban a KTE keretében, az UNESCO mérnökgeológiai tanfolyamán, rendszeres előadója a BME szakmérnöki és mérnöktovábbképző tanfolyamainak. Nagy jelentőséget tulajdonított a középfokú képzésnek is, jegyzeteiből sokan tanulhattak.
- Igen aktív tevékenységet fejtett ki, haláláig tagja volt nemzetközi bizottságoknak; TC8, ETC11.
- A hazai műszaki életben kiemelkedő szerepe volt műszaki előírások készítésében a MAUT keretében.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2001-ben:
Fazakas György
okleveles mérnök
A FAV osztályvezető mérnöke, később fejlesztési igazgatója, Széchy Károlynak mindvégig közeli munkatársa.
1913. január 2-án született Kolozsvárott. Az elemi iskolát és a középiskola öt osztályát Kolozsváron végezte, 1930-ban Debrecenben tette le az érettségi vizsgát. 1936-ban kitűntetéssel szerezte meg a mérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki szakán.
1939. május 15-től a Közlekedésügyi Minisztérium Hídosztályán dogozott. Előkészítés nélküli feladatként a Ferihegyi Repülőtér földmunkáinak és tereprendezését Sávos Károllyal együtt irányította és ellenőrizte. A repülőterek kialakításával foglalkozó külföldi szakkönyvből sajátította el a szükséges ismereteket, és így tudta elkészíteni a terveket.
A tereprendezés, a hangár, a központi épület és a füves pályák építése 1943-ban fejeződött be. 1942-ben miniszteri főmérnöknek nevezték ki, de 1943 júliusától 1944. március közepéig katonai szolgálatban volt. 1946-ban nősült meg, két lánya és egy fia született.
A háborúban felrobbantott hidak helyreállítása a Közlekedésügyi Minisztérium rendkívüli feladata volt. 1945 után a Hídosztály vezetője dr. Széchy Károly, kiváló mérnökök, így Fazakas György alapos szaktudására is támaszkodott. A hidak helyreállítása feszített munkatempóban folyt 1950 decemberéig. A Szabadság híddal kezdődött, majd rendre a Margit híd újjáépítése, a Lánchíd helyreállítása és az Árpád híd megépítése fél szélességben fejezte be a sort.
1950-ben a kormány egy metróvonal építését határozta el. A feladattal dr. Széchy Károlyt bízták meg. Az ő vezetésével alakult új vállalat, a Földalatti Vasút Vállalat Tervezési- és Technológiai Osztálya vezetője Fazakas György lett, és a továbbiakban elmélyült alapossággal foglalkozott az újszerű feladattal, a földalatti építés kérdéseivel. A metró építésének 1954-évi leállítása után az alagutak szigetelési kérdéseit kellett megoldania. A Kossuth-híd bontásának megszervezése után a budapesti Erzsébet-híd építési munkáinak irányítására kapott megbízást. A híd 1964-es átadásáig elsősorban a hídszerkezet statikai megoldásánál volt sok megvalósított előre vivő javaslata.
A főváros vezetésével és a társvállalatok szakembereivel együtt kifejtett munkája is hozzájárult a metró építésének folytatásához 1963-tól. A többször nevet változtató Földalatti Vasút Vállalat főosztályvezetőjeként, majd 1968. január 1-től a főmérnökeként teljesítette feladatait a metró sikeres építésében. A vállalat átszervezése idején 1972 áprilisától novemberéig igazgató volt, majd 1975-ben kutatási és tervezési igazgatónak nevezték ki. 1976-ban nyugdíjazták.
A Metrónál eltöltött 26 év alatt minden lényeges műszaki probléma megoldásában részt vett. Az alagutak, állomások statikai és építési kérdésein túl a hálózatfejlesztéstől a metró üzemének megszervezéséig minden részletkérdéssel is körültekintően, mérnöki alapossággal és felelősségvállalással foglalkozott.
Főhivatása mellett másodállásban 1949-től 1953-ig az UVATERV-nél hidak tervezésében vett részt. 1954-től a Budapesti Műszaki Egyetemen is dolgozott a Geotechnikai Tanszéken, mint tanársegéd, majd, mint kutató. 1972-ben címzetes egyetemi docens címet adományoztak részére. 1975-től tagja volt az Építőmérnöki Kar államvizsga- bizottságának. 1967-től tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Talaj- és Kőzetmechanikai Bizottságának. Nyugdíjba vonulása után is tovább dolgozott a Műszaki Egyetemen, épületsüllyedési vizsgálatokat végzett.
Irodalmi munkássága keretében több hazai- és külföldi folyóiratban jelentek meg cikkei.
Széchy Károly alagútépítéssel és alapozással foglalkozó könyveinek minden példaszámítását tudományos alapossággal ő készítette el. Nagyobb munkája volt az 1982-ben megjelent „Metró kézikönyv” több fejezete és az 1992-ben megjelent „Városi földalatti műtárgyak” című könyv jelentős része.
Sok kitűntetése közül legjobban a 2001-ben kapott Széchy Emlékdíjnak örült. Halála előtt egy nappal betegágyánál vette át az Alagútépítésért emlékérmet a Magyar Alagútépítő Egyesülettől. Feddhetetlen jelleme, rendíthetetlen alapossága, döntéseinek meggondoltsága, körültekintő mérnökiségen alapult. Higgadt egyénisége, emberismereten alapuló tárgyalási módja, tiszteletet parancsolt. Bölcs mosolya, határtalan szerénysége és segítőkészsége munkatársai elismerését vívta ki.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2000-ben:
Dr. Varga László
okleveles mérnök
1928-ben született Békéscsabán. Középiskoláit Békésen végezte. Műegyetemi tanulmányait a háború után kezdhette meg, és 1950-ben fejezte be.
Jáky József professzor azonnal fizetett tanársegédként alkalmazta, de őszi munkába állásakor Jáky professzor elhunyt, így munkatársa már nem lehetett.
Követőjévé vált azonban sok vonatkozásban: különösen oktatói munkája igényességében és a matematikai ismeretek invenciózus alkalmazásában.
Fontos volt számára az a két évtized is, melyen át együtt dolgozhatott Kézdi Árpád professzorral. Főleg talajmechanikai, laborvizsgálati tudása fejlődött ennek nyomán különösen magas, professzionális szintre.
Oktatói, kutatói és mérnökszakértői pályafutására a legnagyobb hatást talán mégis Széchy Károly professzor gyakorolta. Ő irányította figyelmét a mélyépítési gyakorlat és a technológia jelentőségére, s ketten talán a világon is elsők között tudták az alapozás területén az elméleti és a gyakorlati ismereteket ötvözni.
Ez jól tükröződött közös jegyzeteikben és a jelentős részben nevükhöz fűződő 1500-as szabványsorozatban, melynek progresszivitását igazán csak most, az Eurocode 7 tükrében látjuk igazán. Közös munkásságuk legismertebb terméke az Alapozás c. mű I. kötete, melynek angol nyelvű változata a síkalapok tervezésének eszközrendszerét máig korszerűen foglalja össze.
Műegyetemi önálló tudományos tevékenységének legnagyszerűbb produktuma minden bizonnyal a „Rugalmas ágyazáson alapuló számításaink megbízhatósága” című, 1964-ben megvédett kandidátusi értekezése, amellyel – Balla Árpád munkájával együtt – szakterületünkön talán túlzottan is magasra helyezte a mércét. Hasonlóan nagy jelentőségű Kaliszky Sándorral írt, „Gründung der turmartiger Bauten” című műve is.
Széchy professzor halála után hamarosan a mai Széchényi István Főiskola elődjének a tanára lett, ahol 1972-ben önálló tanszéket szervezett. 1973 és 74 között az Építési Intézet igazgatójaként, aztán 1974 és 83 között – már Győrben a Főiskola oktatási főigazgató-helyetteseként tevékenysége kibővült, meghatározó személyiségként formálta-alakította az új intézményt, vitathatatlan tekintélyként adott mértéket az új oktatógárdának. Eközben maradt ereje arra is, hogy a geotechnika szakterületén továbbra is meghatározó szerepeket vállaljon. Elég a nap mint nap használt Mérnöki kézikönyv Alapozás c. fejezetének szerkesztői munkájára, vagy Dulácska Endrével és Fekete Sándorral alkotott „Az altalaj és az építmény kölcsönhatása” c. könyvére utalnunk.
Felsorolhatnánk még megannyi szakmérnöki, egyetemi, főiskolai, szakközépiskolai jegyzetet, melyekből ezrek sajátították el a geotechnika nehéz tudományát, amit páratlanul szabatos és elegáns fogalmazása sokban megkönnyített. Publikációinak számát is nehéz lenne összegezni, de még megkapóbb azok sokszínűsége, és a szakmai filozófiai alapkérdésekről, tudományos kutatásairól, a nemzetközi eredményekről, esettanulmányairól és részfeladatok ötletes megoldásáról egyaránt tud újat, érdekeset mondani. Mindig közérthetően, sohasem tudálékosan és semmit sem misztifikálva fogalmazott.
Szakterületi és oktatói munkája mellett Győrben, illetve a felső-dunántúli régióban szélesebb körű szakmai és közéleti tevékenységével vált elismerté. Különösen a környezetvédelem területén, azon kevesek közé tartozva, akik átfogóan, az egyes diszciplínákon túllépve, azok ismereteit összegezve, de továbbra is szakszerűen keresik és találják meg a válaszokat a felmerülő kérdésekre.
A nagytekintélyű győri professzor 2006-ban hunyt el.
A szakma nagyjai:
Dr. Széchy Károly
Kossuth-díjas mérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja
A Nemzetközi Talajmechanikai- és Alapozási Egyesület (ISSMFE) Magyar Nemzeti Bizottsága és a Magyar Mérnöki Kamara Geotechnikai Tagozata 1994. tavaszán elhatározta, hogy évente rendez egy egész napos előadóülést, és ezen valamely kiemelt fontosságú geotechnikai témakört tekintenek át. Az előadóülésen a szakterületünk kiemelkedő képviselőit kérik fel state-of-art jellegű előadásokra.
Az ilyen előadás-sorozatokat hagyományosan a tudományterület jeles képviselőiről nevezik el. Közismert példa erre a nemzetközi egyesület által rendszeresen szervezett Rankine-Lecture -sorozat. Ennek mintájára született az elhatározás, hogy a hazai előadásokat „Széchy-emlékülésnek” nevezzék. A legelső alkalommal Győrött, a Széchenyi István Főiskolán 1994. december 13-án került sor az emlékülésre. Ez alkalommal a délelőtti előadásokon dr. Széchy Károly munkásságát, személyiségét idézte emlékezetünkbe három egykori munkatársa. A délutáni két előadást Prof.Heinz Brandl, (TU Wien) és Prof.Farkas József, (BME) tartották. A jelen írás csak a Széchy Károlyról tartott megemlékezéseket idézi fel.
Dr. Széchy Károly eredményekben és sikerekben gazdag életútját még a legszűkszavúbb idősorrendben is érdemes áttekinteni, megcsodálni. Ime az „egyszerű” tények:
1903.12.27. Született Budapesten
1922: érettségizett az Árpád Gimnáziumban
1926: kultúrmérnöki oklevelet szerzett a budapesti József Műegyetemen
1926-27: tanársegéd a Műegyetem Vízépítési Tanszékén
1927-28: Angliában a London University College ösztöndíjasa
1928-32: magánmérnök, építésvezető
1932-45: a Kereskedelmi és Közlekedésügyi Minisztérium Közúti Hídosztályán dolgozott különböző beosztásokban
1933: jogi doktorátust szerzett
1944: műszaki doktorátust szerzett
1945-51: a Közlekedésügyi Minisztérium Hídosztályának vezetője, felrobbantott hídjaink újjáépítésének szervezője és irányítója
1947: a Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével tüntetik ki
1948: a Kossuth-díj arany fokozatával tüntetik ki. Ebben az évben lett műegyetemi magántanár
1949: a Műegyetemen meghívott előadóként megkezdi az Alapozás tárgy oktatását
1950: a Magyar Tudományos Akadémia a műszaki tudományok doktorává minősíti
1950-53.05.20: a Földalatti Vasút Beruházási Vállalat vezérigazgatója
1952: a MTA levelező tagja; a Közlekedés Kiváló Dolgozója
1953.05.-1954.02: a Földalatti Vasút Építő Vállalat igazgatója
1953-tól haláláig a Műegyetem tanára, az alapozás és alagútépítés témakörében
1957-ig a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Műszaki Tanácsának vezetője
1966: a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója; a helsinki műszaki egyetem díszdoktora
1968: fél évig vendégprofesszor Kanadában
1970: a MTA rendes tagja; a Fővárosi Tanácstól „Pro Urbe” kitüntetés a budapesti hidak újjáépítése és a földalatti vasút érdekében kifejtett, meghatározó tevékenységéért; a wroclawi műszaki egyetem díszdoktora.
* * *
A minisztérium kötelékéből kiválva is sok nagy, hazai és külföldi (pl. Egyiptomban a heluáni; Szíriában az Orontes-; Budapesten az Erzsébet-)híd munkálataiban közreműködött mint szakértő. A Nemzetközi Talajmechanikai és Alapozási Egyesület magyar nemzeti csoportjának elnöke, az MTA Műszaki Tudományok Osztálya mérnöki, építészeti és közlekedéstudományi szakcsoportjának vezetője volt. Számos hazai és nemzetközi, hídépítési, alagútépítési és talajmechanikai konferencián vett részt tanulmányokkal, előadásokkal. Egyetemi vendégelőadó volt Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Lengyelországban, az NSZK-ban, Kanadában, a skandináv államokban és kétszer is Egyiptomban.
* * *
1972.05.22. délután – minden ráutaló jel vagy közvetlen ok nélkül – szívroham következtében meghalt a metró vérmezői munkahelyén, miközben a maga vezette autóját hazainduláshoz beindította.
Élt 24984 napot.
* * *
Az érthető terjedelmi korlátok miatt a három visszaemlékező kor-, munka-, és pályatárs előadásból most sajnos ki kell hagynunk a személyes hangvételű epizódokat. Mégis említsük meg, hogy mind a hárman szinte azonos szavakkal méltatták Széchy Károly szeretetre méltó tulajdonságait, a szó legjobb értelmében vett „úri emberi” habitusát, szorgalmas, zárkózott és mégis készségesen barátságos lényét, amelyet itthon és külföldön egyaránt ilyenként ismertek és ismertek el.
A hidas mérnök
Mistéth Endre visszaemlékezése. (Ő 1937-47 között számos „híd-ügy” kapcsán munkatársa, majd – kiszabadulása után – pártfogoltja és közeli jó barátja volt.)
1937-ben ismertem meg őt, akkor már minisztériumi tanácsos volt. A minisztérium – akkoriban két – hídosztályán az ország legjobb hidász mérnökei teljesítettek szolgálatot Álgyay-Hubert Pál (1894-1945) osztályvezető irányítása alatt. Tevékenységi körük az ország egészére kiterjedt. Jellemző példák az akkori nagy munkáik közül: a ferihegyi repülőtér és kapcsolódó létesítményei (gyorsforgalmi út…); a ceglédi vasútvonal Budapestre bevezető szakaszának átépítése; a szeretfalva-dédai vasútvonal építése; a medvei Dunahíd; a polgári Tiszahíd; két nagy budapesti híd – Margit és Ferencz József – korszerűsítése, és két másik – a Boráros téri- és az Árpád-híd – tervezése illetve építése. A feladatokkal foglalkozó, országosan (és ma is) ismert nevű mérnökök közül néhányan:
Gállik István (1866-1945), Tanto Pál (1883-1963);
Dömötör Sándor ( ); Széchy Károly;
Mistéth Endre (1912-) Kováts Alajos (1898-1967);
Baksay Zoltán( ); Palotás László (1905-1993);
Böhm Viktor (1908- ); Ulrich Zoltán (1902-1974);
Haviár Győző (1895-1970); Réthey-Prikkel Ferenc ( );
Láng-Miticzky Tibor (1900-1966).
Széchy egyik első nagy feladata a ceglédi vasút bevezető szakaszának átépítése volt. Ez eredetileg szintbeli keresztezések sokaságával szelte át a főváros útjait, például a Kőbányai-, Kerepesi-, Thököly-, Erzsébet Királyné – utakat, ami akkor már nagyon zavarta, akadályozta a közlekedést.
Az átépítés során forgalom alatt (!) emelték fel 5-6 m-rel a vasútvonalakat s azóta a főútvonalak közúti aluljárókon, zavartalanul jutnak át a vasút alatt.
Egészen fiatalon kapcsolódott be a Boráros-téri (először Horthy Miklós-, majd Petőfi-) híd tervezésébe. Álgyay-Hubert irányítása mellett megváltoztatták a tervpályázatban kiírt feltételeket és a ma is ismert méreteket, illetve elrendezést ekkor alakították ki. (Kivéve a pesti hídfőt, amely az újjáépítés előtt másmilyen volt.)
1935-37 között került sor a Margit-híd korszerűsítésére, illetve átépítésére. Ez a híd kiszélesítését, ennek érdekében pedig a hídfők és pillérek megtoldását is szükségessé tette. Az alépítményi munkákat Zsigmondy Béla és Széchy Endre mélyépítő vállalatai végezték, a megoldás koncepciója Széchy Károlytól eredt.
1938-ban került sor a Ferenc József (ma Szabadság-) híd korszerűsítésére. Az ő legfőbb felügyelete mellett helyezték középre a villamos vágányokat, ellenőrizték az acélszerkezet elemeit és részben kicserélték a burkolatot.
Igazi szellemi gyermeke volt az Árpád-híd, amelynek tervezése a 30-as évek közepén kezdődött. Már a híd helyének és alakjának (egyenes, vagy tört tengelyű vezetésének) megállapítása is hosszas és elmélyült elemzést igényelt. El kellett dönteni, hogy – a ma ismert állapotnak megfelelően – észak-felé hosszabbítsák meg a Margitszigetet és, hogy ott is legyen közúti kapcsolat a híd és a sziget között. Széchy véleményének e viták eldöntésében jelentős súlya volt. Nem csak a híd általános tervét készítette ő, hanem a felsőpályás, többtámaszú, gerinclemezes főtartók döntő részletei is az ő manuális munkáját dicsérik. az 1939-43 közötti kivitelezés felügyeletét Böhm Viktor és Palotás László látták el Széchy Károly irányítása mellett.
Álgyay-Hubert váratlan halála (1945.08.27) után Széchy következett a hídosztály élén, közlekedési vonalaink illetve hídjaink végzetes állapotának minden tehertételével a vállain. Egyik legfőbb érdemének tudják a nagy úszódaru azonnali megrendelését. Ez tette lehetővé a roncsok kiemelését – megszüntetve ezzel a jegesedés esetén fenyegető akut árvízveszélyt – és ennek köszönhető az újjászülető hidak építésének meggyorsítása.
Felismerték a pillanatnyi helyzetből adódó kényszerítő szükséget és a Kossuth Lajos tér – Batthyány tér között bámulatos gyorsasággal felépítettek egy új hidat. A „félállandó” Kossuth-híd tervezésének és kivitelezésének legfelső irányítása Széchy kezében összpontosult. A legelső cölöpöt 1945.05.16-án verték le, és 1946.01.18-án (262 nap múlva!!) megnyitották a forgalom számára. (A hidat 1956 tavaszán lezárták, majd 1960-63 között alépítményével együtt lebontották)
Teljesen az ő irányítása alapján tervezték és építették újjá a Margit-hidat, elvetve az anyagtakarékosabb, de a városkép szempontjából kevésbé szerencsés javaslatokat.
Legfőbb felügyeletet gyakorolt a Lánchíd újjáépítése során is.Múlhatatlan érdeme, hogy sikerült meggyőznie a műemlék-védelem illetékeseit: nem tartható meg a Clark Á. által tervezett kapuzatok nyílásának 5,4 m szélessége, hiszen emiatt két autóbusz nem fért el egymás mellett a híd e két pontján. Sikerült a szélesítést is „észrevétlenül” megoldani, pedig a mai nyílások kb. egy méterrel tágasabbak.
A félbemaradt – és ezért fel sem robbantott – Árpád híd építését 1948-50 között folytatták, illetve fejezték be, legfelsőbb szintű felügyelete mellett, de már közvetlen részvétel enélkül.
Utolsó nagyobb „hidász” tevékenysége az Erzsébet-híd újjáépítésének előkészítő munkáiban való részvétel volt. Nem csak a tervváltozatok elbírálása, hanem a hat nyomra való bővítés szükségességének felismerése is az ő érdeme volt. Ugyanígy az, hogy az alépítmény – elsősorban a pesti hídfő, illetve a lehorgonyzó tömbök – megbízhatóságát ellenőrizni és növelni kell. Az ehhez szükséges helyszíni vizsgálatokat az ő útmutatásai szerint végezték el tanszéki munkatársai.
* * *
Zárkózott, vas-szorgalmú, fegyelmezett, megbízható emberként ismertük meg. Minden hidász-rendezvényen ott volt, de mindenütt kiegyensúlyozott és csak ritkán nevető kolléga benyomását keltette.
Az anyagi függetlensége lehetővé tette számára, hogy teljes szabadidejét önművelésre és tudományának emelésére fordítsa.
Német, francia és – elsősorban a tökéletes – angol nyelvismerete révén (főként) az UVATERV külföldi tevékenységét sikeresen adminisztrálta. Ő volt az a magyar mérnök, aki a legjobban tudta külföldön bemutatni a magyar műszakiak szellemi termékeit.
A földalatti vasút kezdeteinek irányítója
Fazakas György (1913-) visszaemlékezése. (A FAV osztályvezető mérnöke, később fejlesztési igazgatója, Széchy Károlynak mindvégig közeli munkatársa.)
Még folytak a nagy híd-helyreállítási munkák, amikor 1950 januárjában az akkor kezdődő földalatti-vasúti munkák vezetésével bízták meg. Szerette az új feladatokat, a nagyszabású építkezéseket, szívesen vállalta a megbízatást, bár ez rendkívül nehéznek ígérkezett, hiszen az eredeti elképzelés szerint 1955-re kellett volna üzembe helyezni az első 7,8 km-es vonalat. Ám kezdetben nem volt kellő számú, az alagút építésben jártas, tapasztalt mérnökünk.
Ilyen helyzetben kellett a vezérigazgatónak intézkednie, illetve döntenie a következő, meghatározó fontosságú ügyekben:
- Rögzíteni kellett a nyomvonalat, az állomások helyeit, az űrszelvényt, az áramellátás – szellőztetés – vontatás alapkoncepcióit. Miközben egyfelől még a kőzetnyomás-elméletek „kínálatából” kellett válogatni, ugyanakkor már az – akkor még nagyon hiányos – kivitelezői gépparkot is létre kellett hozni.
- Alkalmazta az 1941-42-ben épített monorfalvi alagút építésvezetőjét és a vállalkozás vezetőjét is.
- Legyártatta a Káposztásmegyeren bevált Hallinger-féle pajzsokat, majd – ezek az adott helyzetben alkalmatlannak bizonyulván – áttértek a későbbi szovjet pajzsok használatára.
- A néhány hónapig nálunk járt szovjet tanácsadók véleményével szemben ragaszkodott a légnyomásos víztelenítéshez. Ez később számos esetben helyes döntésnek bizonyult.
- Már 1950 májusában megindíttatta a Rákóczi-úti és a Szt.István-téri aknák süllyesztését és több szellőző-akna kialakítását.
- Cselekednie kellett, midőn kiderült, hogy a Szovjetunióból nem 5,5 m-es, hanem 6 m-es alagúthoz való tübbingeket szállítottak. (Egy tübbing-elem kihagyásával és a csatlakozó felületeket „átmunkálva” sikerült 5,48 m átmérőjű falazatot kialakítani…)
- A vállalatnál új apparátust szervezett a nagy pontosságot igénylő geodéziai mérésekre, amikor kiderült, hogy az egyik aknából 20o-os irányhibával kezdték meg a kitörést.
- Idejében meg kellett tenni az előkészületeket az üzemelésre, hiszen „a” földalatti nem csak „alagút”, hanem járművekből, áramátalakítókból, szellőztetőkből stb. is áll. Ezért már 1953 júniusára elkészíttetett a Ganz Villamossági Gyárban két (motor) próbakocsit és megindíttatta a népligeti 600 m-es próbapályán a kisérleti futtatásukat. Ugyancsak 1953-ra készíttette el a Magyar Radiátor Gyárral az első, 26,1 m emelőmagasságú mozgólépcsőt és ezzel próbajáratokat indítottak a Hűvösvölgyben.
Mindvégig kézben tartotta a tervezés és az építés munkáit. Minden héten tartott műszaki értekezletet, ahol részletekig megismerték, megvitatták a tennivalókat.
Szívesen meghallgatta mások véleményét és nem ragaszkodott mereven a saját elképzeléseihez.
Tudott olyan légkört teremteni, amelyben érdemes volt új gondolatokat előterjeszteni, mert azokat hozzáértően vitatták meg és adott esetben el is fogadták. Előfordultak olykor többé-kevésbé súlyos hibák is. Ilyenkor – levonva azok tanulságait – mindig a jó megoldást kereste, nem terelte az ügyeket jogi útra, a felelősségre vonás irányába.
Kísérleti munkák végzésére is szakított időt. Vizsgáltatta, hogyan lehetne vasbeton tübbingekkel helyettesíteni az öntöttvas elemeket. Külön talajmechanikai és vízvizsgálati laboratóriumot állított fel. 1952-ben tixotrópos módszerrel süllyesztették a Szabadság-téri aknát, megelőzve e téren számos országot.
Összegyűjtött ismereteit és tapasztalatait az 1961-ben megjelent „Alagútépítéstan” c. könyvében nyújtotta át …”a világnak”. Bátran mondhatjuk így, hiszen később megjelent angolul, németül, franciául és japánul is. Ez a – valószínűleg világviszonylatban is egyedülálló – mű átfogó ismereteket nyújtott a téma minden fontos területéről. Annak idején különös értéke volt, hogy a nyugati szakirodalom számára (is) közvetítette az ott ismeretlen szovjet méretezési és építési eljárásokat.
Az egyetemi tanár
Dr. Varga László (1927) visszaemlékezése.
(1950-72. között műegyetemi oktató, Széchy Károly közvetlen munkatársa.)
1949-ben meghívott előadóként, egyetemi magántanárként vette át Jáky professzor (1893.07.15.-1950.09.13.) „Alapozás” c. tantárgyának oktatását annak tematikájával együtt. A váltás indokairól úgyszólván semmit nem tudunk. Valószínűleg közrejátszott az akkor már szemmel láthatóan beteg Jáky tehermentesítésének szándéka is.
Széchynek ekkor már voltak oktatási tapasztalatai. Egy évig tartó tanársegédeskedése idején, a Vízépítési műtárgyak keretében foglalkozhatott alapozási kérdésekkel és későbbi publikációi, a Mérnök Továbbképző Intézet szervezésében tartott előadásai is erről tanúskodnak.
Mégis állandósult versengést szült az a sajátos helyzet, hogy az Alapozás tárgy tematikáját Jáky a saját belátása szerint állíthatta össze, viszont mások – például Terzaghi – ennek számos részletét inkább az alkalmazott talajmechanika körébe sorolták. (Ilyenek: talajfelderítés, alapok teherbírása, feszültség- és süllyedésszámítás…)
Állítható viszont, hogy a mérnöki oktatás – az „alapozás” területéről megszerezhető ismeretek gyakorlati értéke – szempontjából szerencsés volt az új előadó színrelépése. Jáky professzort nagy tisztelet övezte, nagyon igényes, tiszta logikájú előadásai közismerten jók voltak.
Mégis, az ő általa válogatott alapozás-tematika egyoldalúan elméleti volt. Ez csak akkor nem lett volna kifogásolható, ha a praktikus ismeretek is hasonló terjedelemben jelen lettek volna Jáky tananyagában. Így viszont Széchy előadásaival jelentek meg lényeges gyakorlati tudnivalók: szerkezetek, technológiák, gépek, anyagok, eljárások, esettanulmányok….Hasznos újdonságok voltak a szerkezeteket szemléltető faliábrák és a munkahelylátogatások. Széleskörű ismertségét hasznosítva nagy gondot fordított e kis tanulmányutak szervezésére. Budapesten évtizedeken át mindig volt éppen olyan munkahely, ahol megtekinthető volt az éppen akkor időszerű tananyagnak megfelelő építkezés. Nem csak az ismeretek bővítését szolgáltuk ezzel, hanem kedvet is csináltunk a tanuláshoz, hiszen (akkoriban) szakmánknak (még) megérdemelt becsülete (is) volt…
Korábban, Jáky előadásaihoz, meg jószerivel a többi tantárgyunkhoz sem volt írott – nyomtatott segédanyag: könyv vagy jegyzet. Az 1950 szeptemberében kezdődő tanév e téren is változást hozott. Folyamatosan nyomon kellett követni Széchy előadásait és minden hét végén „nyomdába” kellett adni az elkészült kéziratot. Az első – mai szemmel nézve ugyan nagyon is gyarló – alapozás jegyzetet már 1951 januárjában kézbe vehették a hallgatók. Akkoriban azt hittük, hogy a jegyzetek, könyvek segítségével valóban eredményesen szolgáljuk a tanulást…..
Az eközben gyülekező tapasztalatokat is felhasználva látott hozzá első terjedelmesebb könyvének megírásához. Az Alapozás I. 1952-ben, a II. pedig 1954-ben jelent meg. Az akkori körülmények ismeretében ezt ma is rendkívüli teljesítménynek tarthatjuk, hiszen közben – és egyáltalán nem mellesleg – a FAV Beruházó vezérigazgatója (is) volt.
E könyv kapcsán nem kerülhető ki az akkoriban már jól felismerhető „versengés”, amelyre céloztam. Kézdi tanár úr (1919.11.19.-1983.10.20.) Terzaghi említett felfogásával értett egyet és az ugyancsak 1952 és 54-ben megjelent „Talajmechanika” I-II. köteteivel meg is mutatta, hogyan értelmezi a saját illetékességét. Már a két kiváló szerző könyveinek tartalomjegyzékéből is szemünkbe ötlik olykor zavarba ejtő párhuzamosságuk.
Akár sajnálkozni is lehetne az így kifejlődött rivalizálás miatt, hiszen mindkettőjüket feszélyezte valamelyest és mert a „párhuzamosságok” fölöslegesen használtak el energiákat, amelyek másként esetleg jobban is érvényesülhettek volna. A mérnöktársadalom egészét és hazánk e téren akkor kivívott nemzetközi rangját tekintve viszont kifejezetten hasznosnak bizonyult ez a helyzet. Szempontjaik érvényesítésének és illetékességük bizonyításának vágya mindkettőjüket nagy tettekre sarkallta. Hallatlan munkabírásuknak és nyelvismeretüknek (is) köszönhetően majdnem mindazt „az asztalunkra tették”, amiről akkoriban lehetséges vagy érdemes volt tudni. Az akkori körülmények között (vagyis útlevél és valuta híján) úgyszólván csak általuk juthattunk új információkhoz, olykor még a nagy nemzetközi konferenciák anyagához is.
E nemes vetélkedésnek nem voltak megélhetési indítékai. Elfogadta – sőt kifejezetten kívánsága szerint volt – hogy a tanszéket a fiatalabb pályatárs vezette. Ez utóbbi pedig soha nem gondolta, hogy a szó köznapi értelmében „főnöke” lett volna Széchy professzornak. Kétségtelenül voltak tudományos kérdések körüli vitáik. Igazságaik – a kívülállók szemével – valószínűleg megfelezhetők lennének.
Egyébként az Alapozás könyv több további kiadásban is megjelent, minden esetben javított és bővített változatban.
Az 1957. ill. 1963-ban megjelent kötet-pár németül is megjelent, az 1971-ben kiadott első kötet pedig posztumusz angolul is. E művek sikerét szolgálta, hogy szerzőjük igen sok – egyébként nehezen hozzáférhető – adatot, ismeretet halmozott fel bennük, olykor a bőség zavarát keltve az olvasóban.
Mégis talán az 1958-ban megjelent „Alapozási hibák” c. könyve tette nevét a legismertebbé. Ez ugyanis egy későbbi javított-bővített magyar kiadáson kivűl – megjelent még angolul, németül, csehül, lengyelül, oroszul, franciául, spanyolul és japánul is. A könyv szinte példátlan nemzetközi sikerének magyarázata a mű, illetve a példák eredetiségében és hasznos tanulságaiban lelhető fel.
Tevékenységét, életművét már életében nagy megbecsülés övezte. Jól tükröződik ez a megérdemelt kitüntetéseinek már felsorolt sokaságában is. Pedig mai szemmel nézve szinte szegényes lehetőségek között dolgozott. Alkotásaihoz csak a hagyományos módszerek álltak rendelkezésére: olvasás, jegyzetelés, rendszerezés. Kézzel-írás, logarléc…Akkoriban még ő, a külföldön sokat járt tudós sem tudta volna elképzelni az informatika mai lehetőségeit. Úgy gondolta, hogy a számítógépek világát az utána következő generáció már birtokba veszi. Nem sejthette, hogy ehhez még további 25 év kell majd.
Azt gondoltuk, hogy leghamarabb hetven évesen, 1973-ban vonul nyugdíjba. Esetleg később, hiszen egészsége nem látszott veszélyeztetettnek, alkotó ereje, szellemi épsége érintetlen volt. És ebben az irigylésre méltó testi-lelki állapotban, fájdalmak és félelmek nélkül, villanásnyi idő alatt ért véget gazdag életútja. Számos pályatársa és igen sok volt hallgatója őrzi e sok oldalúan kiváló mérnök és tudós tanár jó emlékezetét.
Dr. Károly Széchy
1903 born in Budapest on 17th December as the son of Ilona Zwerencz and Károly Széchy, MSc in Civ. Eng. chief inspector at the Hungarian Railway and
1922 maturated at the Secondary School „Árpád” in Budapest
1926 MSc Degree in Civil Engineering at the Technical University József in Budapest
1926-27 Assistant Professor at the Water Engineering Department of the same University
1927-28 scholar at the University College London
1928-32 private engineer, construction manager
1930 married, wife Margit Kókai, son Károly Széchy )1930) MSc in Civ. Eng. and Edit Sós (1932) pharmacist
1932-45 various posts at the Bridge Department in the Hungarian Ministry for Transport and Communication
1933 Doctor of Law
1935-37 management the Widening of the Margaret-Bridge
1937-39 leader of the General Planning of the Árpád-Bridge
1938 supervisor for the Modernizing of the Ferenc József-Bridge (today Freedom-Bridge)
1939-43 management the Construction of the Árpád-Bridge
1944 Dr. Techn.
1945-51 Head of the Bridge Department in the Hungarian Ministry for Transport and Communication, administrative leader for the reconstruction of blasted bridges in W.W.II.
1945-46 leader of the Planning and Construction of the Kossuth-Bridge demolished in 1960
leader of the Temporary and the Final Repairing of the Ferenc József-Bridge
leader of the Reconstruction of the Margaret-Bridge
1947-49 leader of the Renovation of the Chain-Bridge
awarded with Officer’s Cross of the Republic-Order
1948 awarded with the Golden Grade Kossuth-Prize
1948 Honorary Professor at the Technical University of Budapest
1948-50 supervisor at the construction of the Árpád-Bridge
1949 started the lectures on Foundation Engineering at the TU Budapest
1950 The Hungarian Academy of Sciences declares to Technical Fellowship
1950-53 General Director for the Underground Railway Investment Co. in Budapest, Leader of the planning and construction of the Metro
1952 The Hungarian Academy of Sciences declares to Corresponding Member Fellowship
1952 published the first edition of the book “Foundation Engineering” Volume I and II in Hungarian
1952 Distinct „Excellent Worker of the Transport”
1953-54 Director of the Underground Railway Construction Co. in Budapest
1953 Ordinary Professor of Foundation Engineering and Tunnelling at the Technical University in Budapest
1956-57 Head of the Technical Board at the Ministry of Transport and Communication
1958 published the first edition of the Book “Foundation failures” in Hungarian
1958 Visiting Professor in Egypt for 2 months
1959-60 contribution to the Planning of the Renovation of the Elisabeth-bridge
1961 published the first edition of the Book „Tunnelling” in Hungarian
1964 Visiting Professor in Egypt for 2 months
1966 awarded with „Excellent Worker in Higher Education” distinction
1966 awarded with Honourable Degree at the Technical University of Helsinki
1968 Invited Lecturer for a semester in Canada
1970 The Hungarian Academy of Sciences declares his Ordinary Member Fellowship
1970 awarded by Budapest Municipality with Distinct „Pro Urbe” for his prominent lifetime activity in the reconstruction of the bridges and the establishment of the Underground Railway network in Budapest
1970 awarded with Honourable Degree at the Technical University of Wroclaw
1972 died on 22th May in Budapest
Dr. Kézdi Árpád
Állami díjas egyetemi tanár
a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja
a Budapesti Műszaki Egyetem
Geotechnikai Tanszékének vezetője
Kultúrmérnöki oklevelének 1942 évi megszerzésétől egészen a haláláig – mesterének, Jáky József professzornak legnevesebb tanítványaként – a BME oktatójaként tevékenykedett, s lett a magyar műszaki élet nemzetközileg elismert tudósa, építőmérnök nemzedékek nagyhatású tanára. 1946-tól a Vasútépítés és Földművek Tanszékének adjunktusa, 1951-től docense lett, majd néhány év múlva már egyetemi tanárrá nevezték ki. 1951-től haláláig a „Tanszék” vezetője, melynek nevét eközben kétszer is megváltoztatták: a „Geotechnikai” név előtt az 50-es évek végén, a 60-as évek elején „Alapozás, Alagútépítés és Talajmechanika Tanszék” néven ismerték. 1963-64-ben egy évig tanulmányúton az USA-ban járt. A 70-es évek elején egy ciklusban a BME oktatási rektor-helyettese-ként is dolgozott.
Kiváló tehetsége, bámulatra méltó munkabírása, önmagát nem kímélő szorgalma, kiemelkedő nyelvtudása (németül, angolul, franciául is előadóképes volt), általános műveltsége nagy feladatok teljesítésére tették képessé. Páratlan elmélyültséggel rendszerezte és fejlesztette tovább a nemzetközi kutatási eredményeket. Ezeket szintetizálta élet főművében, a 140 ív terjedelmű, négykötetes talajmechanikai kézikönyvben („Talajmechanika I.”, „Talajmechanika II.”, „Talajmechanikai praktikum” és „Talajmechanika – Példák és esettanulmányok”). Ez 1969 és 1970 között németül, angolul, spanyolul és oroszul is megjelent meg, és több országban sokáig egyetemi tankönyvként használtak. E mű, különösen a talajmechanikai elméleti alapismeretek tekintetében máig érvényes, nem avult, bizonyítván, mennyire jól látta szerzője 40 évvel ezelőtt, mi az ami fontos, maradandó. Fáradhatatlan alkotókészségét összesen 44 könyv és több mint 150 tanulmány igazolja. Nagyobb részük idegen nyelven jelent meg, s így Kézdi Árpád nem csak hazánk, hanem az egész világ egyik legelismertebb tanítómestere lett. Emeljük még ki „Erddrucktheorien”, „Stabilizált földutak”, továbbá (a Markó Ivánnal közösen írt) „Földművek – Víztelenítés” című műveit, valamint a „Mérnöki Kézikönyv” „Talajmechanika” és „Földművek” című fejezeteinek szerkesztését és részbeni írását.
Közvetlen oktatói munkáját – Jáky példáján – az igényesség, a magas színvonalú és logikus előadásmód jellemezte. Nemcsak tudott, de szeretett is tanítani, nemzedékek köszönhetik neki világszínvonalú szaktudásukat. Így szellemi hagyatéka évtizedekkel a halála után is meghatározza a hazánkban folyó geotechnikai tevékenységet és közgondolkodást. Tudományos munkásságából talajfizikai kutatásainak eredményei és cölöpméretezési eljárása emelhetők ki. Szakértői tevékenysége is gazdag, kiterjedt a geotechnika egészére, s példát adott arra, miként lehet/kell az elméleti ismereteket a gyakorlatban alkalmazni.
Meghatározó szerepet töltött be a hazai, valamint a nemzetközi tudományos közéletben is. A MTESZ Közlekedéstudományi Egyesületének alapító tagja, társelnöke is volt, az Építési Tagozat munkájában pedig évtizedekig Talajmechanikai Szakosztály elnökeként végzett értékes munkát. Fáradhatatlanul vett részt a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának tevékenységében is. A Nemzetközi Talajmechanikai és Alapozási Egyesületnek 1973 és 1977 közt európai alelnöke volt, a magyar csoportot sok éven át vezette. Nemzetközi elismertségét jelezte, hogy a Drezdai Műszaki Egyetemen, a Bécsi Talajművelési Főiskolán, továbbá a limai és icai egyetemeken tiszteletbeli doktori címet kapott. Nemzetközi kapcsolatai révén Magyarországra tudta hozni korának leghíresebb professzorait, s lehetőséget teremtett magyar geotechnikusok külföldi tanulmányútjaira. 1966-ban Állami Díjjal tüntették ki, majd 1970-ben az MTA levelező, 1976-ban rendes tagjává választották.
A négy évtizedes hihetetlenül kemény munka felemésztette szervezetét, s fájdalmasan korán halt meg 1983-ban. A Farkasréti temetőben, nagy elődje, Jáky József mellett nyugszik. 2008-ban, a halálának 25. évfordulója alkalmából rendezett emlékkonferencián az egykori tanszéke Kézdi-díjat alapított, melyre 35 év alatti geotechnikusok pályázhatnak tudományos munkáikkal, alkotásaikkal, terveikkel.
Jáky József
Kossuth-díjas egyetemi tanár
a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja
a Budapesti Műszaki Egyetem
Vasútépítés és Földművek Tanszékének vezetője
1915-ben fejezte be kultúrmérnöki tanulmányait a budapesti Magyar Királyi József Nádor Műegyetemen, és nagynevű professzorának, Zielinski Szilárdnak a meghívására tanársegédként ott kezdte pályafutását a földnyomási kérdések tanulmányozásával. Oktatói tevékenységét világháborús katonai szolgálata szakította meg, de a húszas évek elején már ismét tanított a Közlekedés és Vasútépítési Tanszék adjunktusaként. Itt szerezte 1924-ben műszaki doktorátusát a gurítódombok alakjáról és a guruló kocsik menetellenállásáról írt munkájával. Ez idő tájt a hidak, vasutak, vasbeton szerkezetek, vízfolyások gyakorlati kérdéseivel foglalkozott, s eközben fejlődött ki benne az a műszaki érzékenység, problémamegoldó képesség, melyre későbbi, olykor elvontan elméleti munkái során is biztosan támaszkodhatott.
1925-ben – éppen, mikor Terzaghi, „a talajmechanika atyja” a világ legelső talajmechanikai könyvét megjelentette – publikálta az elméleti rézsűről írt tanulmányát, melyet a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet kitüntetett. Ennek írása közben ismerte fel, hogy a talaj is leírható a mechanika és az anyagtudományok eszközeivel. Figyelmet keltő tevékenységének jutalmául, hogy Terzaghi mellett talajmechanikai tanulmányokat folytasson, 1927-ben a Massachussetts Institute of Techno-logy-ba mehetett. Hazajőve, 1928-ban már egyetemi magántanárként a BME-en beindította Európa első talajmechanikai laboratóriumát.
Kutató munkáinak első hazai összegzését 1933-ban adta közre. 1934-ben Cambridge-ben a Nemzetközi Alkalmazott Mechanikai Konferencián a görbecsúszó-lapos földnyomási elméletekről benyújtott tanulmánya révén neve és munkássága világszerte ismertté vált. 1936-ban „Földrézsűk állékonysága” című, a körcsúszólapos vizsgálat precíz megoldását adó tanulmányával részt vett a legelső Nemzetközi Talajmechanikai Konferencián is. Ekkortól a Nemzetközi Talajmechanikai Egyesület tagja, a magyar csoport elnöke. 1936-38 között az útépítés talajmechanikai kérdéseivel foglalkozott, s vizsgálódásainak eredményeit itthon és külföldön is publikálta.
1939-ben nevezték ki nyilvános rendes egyetemi tanárrá a Közlekedési és Vasútépítési Tanszékre. 1940-re elérte, hogy a talajmechanikát rendes tantárgyként felvegyék a kultúrmérnöki tantervbe. 1941-től (haláláig) az akkor alapított Vasútépítés és Földművek Tanszék vezetője. 1942-ben választotta levelező tagjává a Magyar Tudományos Akadémia. Elméleti tevékenysége a háborús elszigeteltségben sem szünetelt, ekkor vezette le a nyugalmi földnyomás képletét, mely ma is általánosan elfogadott eleme a geotechnikának. 1945 első felétől óriási energiával vett részt hazánk újjáépítésének szakmájához tartozó feladataiban: épületek, utak, hidak, repülőterek tervezésében, majd a budapesti földalatti, a Dunai Vasmű és hasonló projektek előkészítésében. Érdemeinek elismeréséül 1948-ban az elsők között kapott Kossuth-díjat.
Az 1948 évi rotterdami konferenciára egymaga hét dolgozatot küldött, és ezzel (ismét) felhívta a világ figyelmét az általa alapított magyar talajmechanikai iskolára, mely tanítványainak köszönhetően még évtizedekig a világ élvonalához tartozott. Az MTA 1950-ben választotta tagjai sorába az akkor már betegeskedő tudóst. Még abban az évben, hévízi pihenése közben, 57 éves korában ragadta el a kiteljesedő alkotómunkától egy szívroham.
Sírja a budapesti Farkasréti temetőben van, de tiszteleghetünk a BME szoborparkjában levő mellszobra előtt is. Emlékét őrzik művei, a róla elnevezett székesfehérvári szakközépiskola és a MTESZ Közlekedéstudományi Egyesületének rangos kitüntetése, a Jáky-díj is, de talán fontosabb mindezeknél hagyományozódó példája. A félelmetesen szigorú hírű, szuggesztív, önmagával szemben kíméletlenül igényes tanárt diákjai és munkatársai is a legnagyobb tisztelettel hallgatták s követték. Ma már kevesen vannak akik logikus gondolatmenetét, szabatos kifejezésmódját, poszteres illusztrációit, elegáns megjelenését személyesen csodálhatták, de varázslatos személyiségének emléke ma is elmélyülésre, igényességre és odaadásra kötelez minden magyar geotechnikust.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2023-ban:
Dr. Horváth Tibor
okleveles mérnök
Nagykőrösön született 1954-ben a család legkisebb gyermekeként. Érdeklődése a geológia és a nagy mérnöki létesítmények iránt már a középiskolai évek során megmutatkozott, így számos sport és tanulmányi siker és kitűnő érettségi birtokában az akkori miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre jelentkezett, s szerzett geológus-mérnöki diplomát 1977-ben.
Szakmai pályafutását a Metróber Kft-nél kezdte talajmechanika, hidrogeológia szakterületen az akkor épülő M3 metró nyitott pajzsos, levegő túlnyomásos szakaszán. Továbbá részt vett a 4. metró földtani és mérnökgeológia kutatásában, előkészítésében, melyet 1983-1984 között a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat Geotechnikai irodájának irányító tervezőjeként folytatott.
1984-85 években ösztöndíjasként Finnországban, a Geológiai Szolgálatnál a nukleáris hulladék mélytárolók és tároló alagutak kiválasztási kritériumának kidolgozásán és geológia-hidrogeológiai előkészítésén munkálkodott.
Egyetemi doktori disszertációját 1986-ban védte meg a Nehézipari Műszaki Egyetemen, Miskolcon Levegőszökés kialakulási idejének analitikai vizsgálata levegő-túlnyomásos alagútépítés esetén címmel. Ennek folytatásaként 1988-89 között a Newcastle upon Tyne Műszaki Egyetemen posztgraduális képzésen vett részt, miközben a London City University-n Alagútépítés lágy talajokban c. szakmérnöki képzést is teljesítette. Külföldi tartózkodása végén helyszíni tapasztalatokat szerzett a Chanel Tunnel kivitelezésénél a geotechnikai monitoring és in situ mérések elemzésében.
Angliából a jövőjét megalapozó szakmai tudással felvértezve tért vissza Magyarországra, melyet 1990-92 között a Központi Bányászati Kutató és Fejlesztő Intézet, Kőzet- és Talajmechanikai osztályvezetőjeként kamatoztatott, majd 1992-ben megalapította a Geovil Kft-t, amely vezetésével számos jelentős hazai és külföldi projekt sikeres megvalósítását segítette. Ezek közül néhány kiemelt projekt: M4 metró több szakaszának talajmechanikai, hidrogeológiai és mérnökgeológiai kutatása; M0 körgyűrű és M6 autópálya egyes szakaszain geotechnikai vizsgálatok készítése, geotechnikai tervezés; Püspökszilágy, radioaktív hulladéktároló földtani, mérnökgeológiai, geotechnikai vizsgálata; Paks II. atomerőmű Földtani Kutatási Programjához a helyszíni geotechnikai vizsgálatok előírásainak kidolgozása, a geotechnikai előkészítésében az orosz fővállalkozó megbízott szakértője.
Szakmai munkájában a mérnökgeológia és a geotechnika együttes és célratörő kombinációját alkalmazza, amely különösen alkalmas nagy létesítmények geotechnikai előkészítésére, földtani eredetű kockázatok csökkentésére. A helyszíni vizsgálatok, geotechnikai monitoring és az alagútépítésnél alkalmazott kockázatelemzés területén tudása, ismerete kiemelkedő, nemzetközileg elismert.
A Budapesti Műszaki Egyetem rendszeresen meghívott előadója, diplomamunkák külső konzulense, két PhD értekezés szakmai támogatója. Mindezek elismeréseként címzetes egyetemi docens címet kapott 2010-ben.
Szakmai szervezetek munkájában elhivatottan működik közre. 1980-87 között a Mérnökgeológiai Szemle társszerkesztője volt, 1999-től a Földtani Kutatás szerkesztőbizottsági tagja. Részt vesz az ISSMGE TC28 munkacsoportjában. A Magyar Alagútépítő Egyesület (ITA AITES) titkára 1998-2009 között, azóta elnöke.
Több szakmai rendezvény, konferencia szervezője, szakmai rendezvények rendszeres résztvevője, előadója. 28 publikációja jelent meg, melyből 5 angol nyelvű.
Négy gyermek édesapjaként a szakmai karrierjénél is fontosabb számára a család. Hármas ikrei 1992-ben születtek, akik ma már gyermekorvosként, diplomataként és pilótaként élik életüket. Feleségével 18 éve él boldog és kiegyensúlyozott házasságban, melyet a 7 éve született kisfiuk koronázott meg. Szabadidejében legszívesebben kisfiával foglalkozik, a fennmaradó időben a balatonőszödi és a mátrai birtokokon tevékenykedik.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2023-ban:
Dr. Horváth Tibor
okleveles mérnök
Nagykőrösön született 1954-ben a család legkisebb gyermekeként. Érdeklődése a geológia és a nagy mérnöki létesítmények iránt már a középiskolai évek során megmutatkozott, így számos sport és tanulmányi siker és kitűnő érettségi birtokában az akkori miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre jelentkezett, s szerzett geológus-mérnöki diplomát 1977-ben.
Szakmai pályafutását a Metróber Kft-nél kezdte talajmechanika, hidrogeológia szakterületen az akkor épülő M3 metró nyitott pajzsos, levegő túlnyomásos szakaszán. Továbbá részt vett a 4. metró földtani és mérnökgeológia kutatásában, előkészítésében, melyet 1983-1984 között a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat Geotechnikai irodájának irányító tervezőjeként folytatott.
1984-85 években ösztöndíjasként Finnországban, a Geológiai Szolgálatnál a nukleáris hulladék mélytárolók és tároló alagutak kiválasztási kritériumának kidolgozásán és geológia-hidrogeológiai előkészítésén munkálkodott.
Egyetemi doktori disszertációját 1986-ban védte meg a Nehézipari Műszaki Egyetemen, Miskolcon Levegőszökés kialakulási idejének analitikai vizsgálata levegő-túlnyomásos alagútépítés esetén címmel. Ennek folytatásaként 1988-89 között a Newcastle upon Tyne Műszaki Egyetemen posztgraduális képzésen vett részt, miközben a London City University-n Alagútépítés lágy talajokban c. szakmérnöki képzést is teljesítette. Külföldi tartózkodása végén helyszíni tapasztalatokat szerzett a Chanel Tunnel kivitelezésénél a geotechnikai monitoring és in situ mérések elemzésében.
Angliából a jövőjét megalapozó szakmai tudással felvértezve tért vissza Magyarországra, melyet 1990-92 között a Központi Bányászati Kutató és Fejlesztő Intézet, Kőzet- és Talajmechanikai osztályvezetőjeként kamatoztatott, majd 1992-ben megalapította a Geovil Kft-t, amely vezetésével számos jelentős hazai és külföldi projekt sikeres megvalósítását segítette. Ezek közül néhány kiemelt projekt: M4 metró több szakaszának talajmechanikai, hidrogeológiai és mérnökgeológiai kutatása; M0 körgyűrű és M6 autópálya egyes szakaszain geotechnikai vizsgálatok készítése, geotechnikai tervezés; Püspökszilágy, radioaktív hulladéktároló földtani, mérnökgeológiai, geotechnikai vizsgálata; Paks II. atomerőmű Földtani Kutatási Programjához a helyszíni geotechnikai vizsgálatok előírásainak kidolgozása, a geotechnikai előkészítésében az orosz fővállalkozó megbízott szakértője.
Szakmai munkájában a mérnökgeológia és a geotechnika együttes és célratörő kombinációját alkalmazza, amely különösen alkalmas nagy létesítmények geotechnikai előkészítésére, földtani eredetű kockázatok csökkentésére. A helyszíni vizsgálatok, geotechnikai monitoring és az alagútépítésnél alkalmazott kockázatelemzés területén tudása, ismerete kiemelkedő, nemzetközileg elismert.
A Budapesti Műszaki Egyetem rendszeresen meghívott előadója, diplomamunkák külső konzulense, két PhD értekezés szakmai támogatója. Mindezek elismeréseként címzetes egyetemi docens címet kapott 2010-ben.
Szakmai szervezetek munkájában elhivatottan működik közre. 1980-87 között a Mérnökgeológiai Szemle társszerkesztője volt, 1999-től a Földtani Kutatás szerkesztőbizottsági tagja. Részt vesz az ISSMGE TC28 munkacsoportjában. A Magyar Alagútépítő Egyesület (ITA AITES) titkára 1998-2009 között, azóta elnöke.
Több szakmai rendezvény, konferencia szervezője, szakmai rendezvények rendszeres résztvevője, előadója. 28 publikációja jelent meg, melyből 5 angol nyelvű.
Négy gyermek édesapjaként a szakmai karrierjénél is fontosabb számára a család. Hármas ikrei 1992-ben születtek, akik ma már gyermekorvosként, diplomataként és pilótaként élik életüket. Feleségével 18 éve él boldog és kiegyensúlyozott házasságban, melyet a 7 éve született kisfiuk koronázott meg. Szabadidejében legszívesebben kisfiával foglalkozik, a fennmaradó időben a balatonőszödi és a mátrai birtokokon tevékenykedik.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2023-ban:
Dr. Horváth Tibor
okleveles mérnök
Nagykőrösön született 1954-ben a család legkisebb gyermekeként. Érdeklődése a geológia és a nagy mérnöki létesítmények iránt már a középiskolai évek során megmutatkozott, így számos sport és tanulmányi siker és kitűnő érettségi birtokában az akkori miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre jelentkezett, s szerzett geológus-mérnöki diplomát 1977-ben.
Szakmai pályafutását a Metróber Kft-nél kezdte talajmechanika, hidrogeológia szakterületen az akkor épülő M3 metró nyitott pajzsos, levegő túlnyomásos szakaszán. Továbbá részt vett a 4. metró földtani és mérnökgeológia kutatásában, előkészítésében, melyet 1983-1984 között a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat Geotechnikai irodájának irányító tervezőjeként folytatott.
1984-85 években ösztöndíjasként Finnországban, a Geológiai Szolgálatnál a nukleáris hulladék mélytárolók és tároló alagutak kiválasztási kritériumának kidolgozásán és geológia-hidrogeológiai előkészítésén munkálkodott.
Egyetemi doktori disszertációját 1986-ban védte meg a Nehézipari Műszaki Egyetemen, Miskolcon Levegőszökés kialakulási idejének analitikai vizsgálata levegő-túlnyomásos alagútépítés esetén címmel. Ennek folytatásaként 1988-89 között a Newcastle upon Tyne Műszaki Egyetemen posztgraduális képzésen vett részt, miközben a London City University-n Alagútépítés lágy talajokban c. szakmérnöki képzést is teljesítette. Külföldi tartózkodása végén helyszíni tapasztalatokat szerzett a Chanel Tunnel kivitelezésénél a geotechnikai monitoring és in situ mérések elemzésében.
Angliából a jövőjét megalapozó szakmai tudással felvértezve tért vissza Magyarországra, melyet 1990-92 között a Központi Bányászati Kutató és Fejlesztő Intézet, Kőzet- és Talajmechanikai osztályvezetőjeként kamatoztatott, majd 1992-ben megalapította a Geovil Kft-t, amely vezetésével számos jelentős hazai és külföldi projekt sikeres megvalósítását segítette. Ezek közül néhány kiemelt projekt: M4 metró több szakaszának talajmechanikai, hidrogeológiai és mérnökgeológiai kutatása; M0 körgyűrű és M6 autópálya egyes szakaszain geotechnikai vizsgálatok készítése, geotechnikai tervezés; Püspökszilágy, radioaktív hulladéktároló földtani, mérnökgeológiai, geotechnikai vizsgálata; Paks II. atomerőmű Földtani Kutatási Programjához a helyszíni geotechnikai vizsgálatok előírásainak kidolgozása, a geotechnikai előkészítésében az orosz fővállalkozó megbízott szakértője.
Szakmai munkájában a mérnökgeológia és a geotechnika együttes és célratörő kombinációját alkalmazza, amely különösen alkalmas nagy létesítmények geotechnikai előkészítésére, földtani eredetű kockázatok csökkentésére. A helyszíni vizsgálatok, geotechnikai monitoring és az alagútépítésnél alkalmazott kockázatelemzés területén tudása, ismerete kiemelkedő, nemzetközileg elismert.
A Budapesti Műszaki Egyetem rendszeresen meghívott előadója, diplomamunkák külső konzulense, két PhD értekezés szakmai támogatója. Mindezek elismeréseként címzetes egyetemi docens címet kapott 2010-ben.
Szakmai szervezetek munkájában elhivatottan működik közre. 1980-87 között a Mérnökgeológiai Szemle társszerkesztője volt, 1999-től a Földtani Kutatás szerkesztőbizottsági tagja. Részt vesz az ISSMGE TC28 munkacsoportjában. A Magyar Alagútépítő Egyesület (ITA AITES) titkára 1998-2009 között, azóta elnöke.
Több szakmai rendezvény, konferencia szervezője, szakmai rendezvények rendszeres résztvevője, előadója. 28 publikációja jelent meg, melyből 5 angol nyelvű.
Négy gyermek édesapjaként a szakmai karrierjénél is fontosabb számára a család. Hármas ikrei 1992-ben születtek, akik ma már gyermekorvosként, diplomataként és pilótaként élik életüket. Feleségével 18 éve él boldog és kiegyensúlyozott házasságban, melyet a 7 éve született kisfiuk koronázott meg. Szabadidejében legszívesebben kisfiával foglalkozik, a fennmaradó időben a balatonőszödi és a mátrai birtokokon tevékenykedik.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2023-ban:
Dr. Horváth Tibor
okleveles mérnök
Nagykőrösön született 1954-ben a család legkisebb gyermekeként. Érdeklődése a geológia és a nagy mérnöki létesítmények iránt már a középiskolai évek során megmutatkozott, így számos sport és tanulmányi siker és kitűnő érettségi birtokában az akkori miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre jelentkezett, s szerzett geológus-mérnöki diplomát 1977-ben.
Szakmai pályafutását a Metróber Kft-nél kezdte talajmechanika, hidrogeológia szakterületen az akkor épülő M3 metró nyitott pajzsos, levegő túlnyomásos szakaszán. Továbbá részt vett a 4. metró földtani és mérnökgeológia kutatásában, előkészítésében, melyet 1983-1984 között a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat Geotechnikai irodájának irányító tervezőjeként folytatott.
1984-85 években ösztöndíjasként Finnországban, a Geológiai Szolgálatnál a nukleáris hulladék mélytárolók és tároló alagutak kiválasztási kritériumának kidolgozásán és geológia-hidrogeológiai előkészítésén munkálkodott.
Egyetemi doktori disszertációját 1986-ban védte meg a Nehézipari Műszaki Egyetemen, Miskolcon Levegőszökés kialakulási idejének analitikai vizsgálata levegő-túlnyomásos alagútépítés esetén címmel. Ennek folytatásaként 1988-89 között a Newcastle upon Tyne Műszaki Egyetemen posztgraduális képzésen vett részt, miközben a London City University-n Alagútépítés lágy talajokban c. szakmérnöki képzést is teljesítette. Külföldi tartózkodása végén helyszíni tapasztalatokat szerzett a Chanel Tunnel kivitelezésénél a geotechnikai monitoring és in situ mérések elemzésében.
Angliából a jövőjét megalapozó szakmai tudással felvértezve tért vissza Magyarországra, melyet 1990-92 között a Központi Bányászati Kutató és Fejlesztő Intézet, Kőzet- és Talajmechanikai osztályvezetőjeként kamatoztatott, majd 1992-ben megalapította a Geovil Kft-t, amely vezetésével számos jelentős hazai és külföldi projekt sikeres megvalósítását segítette. Ezek közül néhány kiemelt projekt: M4 metró több szakaszának talajmechanikai, hidrogeológiai és mérnökgeológiai kutatása; M0 körgyűrű és M6 autópálya egyes szakaszain geotechnikai vizsgálatok készítése, geotechnikai tervezés; Püspökszilágy, radioaktív hulladéktároló földtani, mérnökgeológiai, geotechnikai vizsgálata; Paks II. atomerőmű Földtani Kutatási Programjához a helyszíni geotechnikai vizsgálatok előírásainak kidolgozása, a geotechnikai előkészítésében az orosz fővállalkozó megbízott szakértője.
Szakmai munkájában a mérnökgeológia és a geotechnika együttes és célratörő kombinációját alkalmazza, amely különösen alkalmas nagy létesítmények geotechnikai előkészítésére, földtani eredetű kockázatok csökkentésére. A helyszíni vizsgálatok, geotechnikai monitoring és az alagútépítésnél alkalmazott kockázatelemzés területén tudása, ismerete kiemelkedő, nemzetközileg elismert.
A Budapesti Műszaki Egyetem rendszeresen meghívott előadója, diplomamunkák külső konzulense, két PhD értekezés szakmai támogatója. Mindezek elismeréseként címzetes egyetemi docens címet kapott 2010-ben.
Szakmai szervezetek munkájában elhivatottan működik közre. 1980-87 között a Mérnökgeológiai Szemle társszerkesztője volt, 1999-től a Földtani Kutatás szerkesztőbizottsági tagja. Részt vesz az ISSMGE TC28 munkacsoportjában. A Magyar Alagútépítő Egyesület (ITA AITES) titkára 1998-2009 között, azóta elnöke.
Több szakmai rendezvény, konferencia szervezője, szakmai rendezvények rendszeres résztvevője, előadója. 28 publikációja jelent meg, melyből 5 angol nyelvű.
Négy gyermek édesapjaként a szakmai karrierjénél is fontosabb számára a család. Hármas ikrei 1992-ben születtek, akik ma már gyermekorvosként, diplomataként és pilótaként élik életüket. Feleségével 18 éve él boldog és kiegyensúlyozott házasságban, melyet a 7 éve született kisfiuk koronázott meg. Szabadidejében legszívesebben kisfiával foglalkozik, a fennmaradó időben a balatonőszödi és a mátrai birtokokon tevékenykedik.
A geotechnikai szakterület SZÉCHY KÁROLY emlékdíj kitüntetettje 2023-ban:
Dr. Horváth Tibor
okleveles mérnök
Nagykőrösön született 1954-ben a család legkisebb gyermekeként. Érdeklődése a geológia és a nagy mérnöki létesítmények iránt már a középiskolai évek során megmutatkozott, így számos sport és tanulmányi siker és kitűnő érettségi birtokában az akkori miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre jelentkezett, s szerzett geológus-mérnöki diplomát 1977-ben.
Szakmai pályafutását a Metróber Kft-nél kezdte talajmechanika, hidrogeológia szakterületen az akkor épülő M3 metró nyitott pajzsos, levegő túlnyomásos szakaszán. Továbbá részt vett a 4. metró földtani és mérnökgeológia kutatásában, előkészítésében, melyet 1983-1984 között a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat Geotechnikai irodájának irányító tervezőjeként folytatott.
1984-85 években ösztöndíjasként Finnországban, a Geológiai Szolgálatnál a nukleáris hulladék mélytárolók és tároló alagutak kiválasztási kritériumának kidolgozásán és geológia-hidrogeológiai előkészítésén munkálkodott.
Egyetemi doktori disszertációját 1986-ban védte meg a Nehézipari Műszaki Egyetemen, Miskolcon Levegőszökés kialakulási idejének analitikai vizsgálata levegő-túlnyomásos alagútépítés esetén címmel. Ennek folytatásaként 1988-89 között a Newcastle upon Tyne Műszaki Egyetemen posztgraduális képzésen vett részt, miközben a London City University-n Alagútépítés lágy talajokban c. szakmérnöki képzést is teljesítette. Külföldi tartózkodása végén helyszíni tapasztalatokat szerzett a Chanel Tunnel kivitelezésénél a geotechnikai monitoring és in situ mérések elemzésében.
Angliából a jövőjét megalapozó szakmai tudással felvértezve tért vissza Magyarországra, melyet 1990-92 között a Központi Bányászati Kutató és Fejlesztő Intézet, Kőzet- és Talajmechanikai osztályvezetőjeként kamatoztatott, majd 1992-ben megalapította a Geovil Kft-t, amely vezetésével számos jelentős hazai és külföldi projekt sikeres megvalósítását segítette. Ezek közül néhány kiemelt projekt: M4 metró több szakaszának talajmechanikai, hidrogeológiai és mérnökgeológiai kutatása; M0 körgyűrű és M6 autópálya egyes szakaszain geotechnikai vizsgálatok készítése, geotechnikai tervezés; Püspökszilágy, radioaktív hulladéktároló földtani, mérnökgeológiai, geotechnikai vizsgálata; Paks II. atomerőmű Földtani Kutatási Programjához a helyszíni geotechnikai vizsgálatok előírásainak kidolgozása, a geotechnikai előkészítésében az orosz fővállalkozó megbízott szakértője.
Szakmai munkájában a mérnökgeológia és a geotechnika együttes és célratörő kombinációját alkalmazza, amely különösen alkalmas nagy létesítmények geotechnikai előkészítésére, földtani eredetű kockázatok csökkentésére. A helyszíni vizsgálatok, geotechnikai monitoring és az alagútépítésnél alkalmazott kockázatelemzés területén tudása, ismerete kiemelkedő, nemzetközileg elismert.
A Budapesti Műszaki Egyetem rendszeresen meghívott előadója, diplomamunkák külső konzulense, két PhD értekezés szakmai támogatója. Mindezek elismeréseként címzetes egyetemi docens címet kapott 2010-ben.
Szakmai szervezetek munkájában elhivatottan működik közre. 1980-87 között a Mérnökgeológiai Szemle társszerkesztője volt, 1999-től a Földtani Kutatás szerkesztőbizottsági tagja. Részt vesz az ISSMGE TC28 munkacsoportjában. A Magyar Alagútépítő Egyesület (ITA AITES) titkára 1998-2009 között, azóta elnöke.
Több szakmai rendezvény, konferencia szervezője, szakmai rendezvények rendszeres résztvevője, előadója. 28 publikációja jelent meg, melyből 5 angol nyelvű.
Négy gyermek édesapjaként a szakmai karrierjénél is fontosabb számára a család. Hármas ikrei 1992-ben születtek, akik ma már gyermekorvosként, diplomataként és pilótaként élik életüket. Feleségével 18 éve él boldog és kiegyensúlyozott házasságban, melyet a 7 éve született kisfiuk koronázott meg. Szabadidejében legszívesebben kisfiával foglalkozik, a fennmaradó időben a balatonőszödi és a mátrai birtokokon tevékenykedik.
