Kedves Kollégák!
| Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 2018 január 16-án türelemmel viselt hosszú betegség után elhunytFarkas József építőmérnök-generációk tanítómestere, iskolateremtő tudós.Búcsúztatására 2018 február 7-én 13 órakor kerül sor a Farkasréti Temető Hóvirág utca ravatalozójában.Farkas József Professzort a Budapesti és Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem saját halottjának tekinti. |
Az építőmérnök-generációk tanítómestere, iskolateremtő tudós, 2018. január 17-én türelemmel viselt hosszú betegség után hunyt el.
Farkas József professzor messziről indult, és hallatlan szorgalmának is köszönhetően Kézdi Árpád tanítványaként és utódjaként az utóbbi 25 év meghatározó geotechnikai szakemberévé vált. 1944-ben a Somogy megyei Csoma községben született. A dombóvári gimnáziumban érettségizett. Diplomáját a BME Mérnöki Karán Népköztársasági Ösztöndíjjal 1967-ben szerezte meg.
Ezután rövid kihagyással a Műegyetem Geotechnikai Tanszékén építő- és építészmérnök hallgatókat tanított, kezdetben Széchy és Kézdi professzorok tanársegédjeként, majd adjunktusként, docensként, 1994-et követően egyetemi tanárként. 1972-ben műszaki doktori, 1983-ban kandidátusi fokozatot szerzett. 1994-ben védte meg akadémiai doktori értekezését, majd még abban az évben habilitált. 1990-től 20 éven keresztül volt a Geotechnikai Tanszék vezetője.
Több évtizedes oktatói tevékenységének meghatározó eleme Széchy Károly klasszikus tárgyának, az Alapozásnak az elmélyült, gyakorlatias szemléletű művelése, de évekig előadta a Talajmechanika, a Földművek, a Földalatti műtárgyak, a Mélyalapozás és a Geotechnikai esettanulmányok című tárgyakat, mind az alapoktatásban, mind a szakmérnöki- és a mérnöktovábbképzésben. Hosszú évekig volt a Geotechnikai Államvizsga Bizottság elnöke. Szeretett oktatni; azt a bámulatos memóriájára épülő részletgazdag, lebilincselő előadásmód jellemezte, amellyel rendre kiérdemelte a hallgatóság elismerését, többször is elnyerve a kar legjobb előadója kitüntető címet.
Szakmai és tudományos munkássága a geotechnika területének teljességét átfogja. Főbb kutatási területei: a résfalas alapozás, felszínközeli talajmozgások, szerves talajok, cölöpalapozások, metróépítés okozta építménykárok, hídalapozások megoldása. Számos nemzetközi együttműködési pályázat és OTKA kutatás témavezetője. Négy éven át Széchenyi Professzori ösztöndíjas volt. Fáradhatatlan irodalmi tevékenységéről 6 könyvrészlet, 10 egyetemi és főiskolai jegyzet, valamint 154 tudományos szakcikk tanúskodik.
Farkas József elkötelezetten foglalkozott a fiatal mérnökök és munkatársai tudományos előre haladásával is, hosszú tanszékvezetői pályafutása alatt tudományos iskolát teremtett. 15 doktorandusznak volt a témavezetője. Csak az elmúlt tíz évben 7 doktorandusza szerezte meg a PhD fokozatot. A PhD, habilitációs és akadémiai doktori eljárásokban rendszeresen töltött be bizottsági elnöki vagy bírálói funkciót.
Legendás munkabírását, felkészültségét, intuitív problémamegoldó készségét a pályafutása során készített több ezer szakvélemény, szakértői vélemény jellemzi. 1990 óta az Igazságügyi Szakmérnöki Záróvizsga Bizottság elnöke, és a bírósági felülvéleményeket készítő Építőmérnöki Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság elnöke is volt.
Tapasztalatait nemcsak a hazai geotechnikai képzésben, a kutatásban, hanem a szabványalkotásban is hasznosította. Megnyerő személyiségével és közvetlenségével sok barátot szerzett, méltán vívta ki a geotechnikai szakma elismerését.
Egyetemi pályafutása során aktív résztvevője volt az Építőmérnök Kar és a BME közéletének: 30 évig az Építőmérnöki Kar Tanácsának, 12 évig a BME Egyetemi Tanácsának tagjaként dolgozott. Tagja és elnöke volt az Egyetem Oktatási Bizottságának, 18 évig az Építőmérnöki Kar dékánhelyettese. Ezek a közéleti tevékenységek is az egyetem iránti mélységes elkötelezettségéről adtak tanúbizonyságot. Széleskörű kutatási és tudományszervezési feladatot vállalt. 1990 és 2006 között a Magyar Tudományos Akadémia Geotechnikai Kutatócsoportjának a vezetője. A Magyar Tudományos Akadémia Szilárdtestek Mechanikája Tudományos Bizottság választott, szavazati jogú és a Magyar Akkreditációs Bizottság Szakbizottságának tagja, több éven át a MTA nem akadémikus közgyűlési képviselője, valamint a Sigma Xi Tudós Társaság titkára volt. A Magyar Mérnökakadémia, a Magyar Mérnöki Kamara Geotechnikai Oktatási Bizottságának tagja és a Minősítő Bizottságának elnöki teendőit is ellátta. Szakmai díjai közül a Széchenyi-emlékplakett, az Eötvös József-díj és a Széchenyi Professzori Ösztöndíj emelhető ki.
A szakmai közéletnek – itthon és külföldön egyaránt – aktív résztvevőjeként egyetemközi kapcsolatok, úgy mint a Tempus vagy Erasmus projectek révén számos tanulmányutat tett, rendezvényeken szerepelt. Nemzetközi szakmai konferenciákon szekcióülési elnök, bizottsági tag. 12 évig tagja a Nemzetközi Talajmechanikai és Alapozási Egyesület „Landslide” Bizottságának, továbbá szerkesztőbizottsági tagja volt egy külföldi és három magyar tudományos szakfolyóiratnak.
Nagyon szerette a labdarúgást. Amíg egészsége engedte, heti kétszer focizott a tanszéki és egyetemi kollégákkal. Tökéletes megállapítása az életről is ehhez köthető: „Mindenki úgy focizik, ahogy él!”.
Egy csodás életpálya lángja aludt ki 2018. január 17-én. Kedves Farkas Jóska, nyugodj békében!
